látnivalók & kultúra

szerkesztés

Három tanúhegy - három modern épület

Szerzők

  • Bagi László

2014. 11. 11. 1:00

A Balaton-part építészetét a népi építészet szerencsésen fennmaradt emlékei, a népszerű nyaralóhelyeken a századforduló klasszicista vagy éppen svájci stílusban épült hotelei, a Kádár-korszak nyaralóépítészete, valamint a 90-es évek ízléstelen stílustobzódása határozza meg. Szerencsére kortárs, valóban színvonalas épületet is egyre többet találunk, ezért megmutatunk három modern borászathoz kapcsolódó épületet a Balaton-felvidéken.

Gilvesy Pincészet

Fotó: Bagi László

Ahogy a Szent György-hegy felé közelítünk, már messziről feltűnik az egykori Esterházy-présház és -vincellérház fehér tömege, éppen a hegy közepén. A Kanadából hazatért tulajdonos még a kilencvenes években vette meg a romos állapotú, műemléki védettségű épületet, amely majd húsz év elteltével született újjá az építész végzettségű tulajdonos, Gilvesy Róbert és Sajtos Gábor tervei szerint.

Fotó: Bagi László

Nem rekonstrukcióról van szó, hiszen az eredeti állapotról viszonylag keveset tudunk. Az új őrzi az egykori ház arányait, tömegét, kontúrjait, megmaradt teherhordó falait, de ízig-vérig kortárs épület, amely még az Archdaily szerkesztőinek figyelmét is felkeltette. A környékbeli présházakhoz képest nagy méretű épületben nemcsak a szőlő és a bor feldolgozása zajlott, hanem itt volt az Esterházy-birtok uradalmi szőlőmunkásainak szálláshelye is. A házat és a pontosan alatta található pincét szokatlan módon nem a hegy gyomra felé, hanem rá merőlegesen építették. A pince téglaboltozatát megtisztították, az épülettől néhány méterre fekvő feldolgozó belső terét pedig eredetileg csempével tervezték burkolni, de végül a sokkal egyszerűbb és nemesebb látszóbeton mellett maradtak.

Fotó: Bagi László

A tető sötétszürke síkpala burkolatot kapott, amely összhangban áll a bazalt színével. A tornác eredeti oszlopai elpusztultak, és sajnos ábrázolás sem maradt róluk, így - mivel a pótlásukra használt téglapillérek elütöttek az épület karakterétől - az építészek egy másik megoldás mellett döntöttek. A tornác fölötti rész ezért konzolos alátámasztású tetőt kapott, amely szintén nem történelmi előzmény nélküli, ráadásul így páratlan kilátás nyílik a tájra. A hagyományos, nem sok fényt adó tetőablakok helyett szabálytalan ritmusban elhelyezett, keret nélküli, dobozszerű ablakokat alkalmaztak. Az alsó szint elsősorban a lenti világgal, a fenti szint a heggyel áll kapcsolatban.

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

A nyugalmat és egyszerűséget sugárzó épület minden részlete átgondolt, amit a nemes anyagok használata erősít meg. Az építészek a régi architektúra absztrakciója révén új, mégis hagyománytisztelő épületet alkottak, amelyet legalább olyan jó csendben szemlélni, mint az alant elterülő tájat, szánkban egy korty Gilvesy-borral. Amely mellesleg Ruppert Márton borász szaktanácsaival, Kreinbacheréknél kerül az üvegekbe.

Kreinbacher-birtok

Fotó: Bagi László

Ahogy korábban a We Love Budapest már írt róla, a Kreinbacher-birtok a somlói régióban néhány éve merész húzással vágott a pezsgőkészítésbe. Nem is akárhogy: főként a helyi furmintra alapozva, Christian Forget francia pincemester segítségével és a tradicionális champagne-i metódus követésével. Nem elég azonban a kiváló alapanyag és a szaktudás, ha nincs hely a megvalósításhoz: a pincészet Ekler Dezső építészt kérte fel, hogy tervezze meg az új üzemeket, ahol szerintünk még nagy dolgok történhetnek.



Fotó: Bagi László

Az együttes és az egyes épületek alaprajza is olyan, mintha "az utolsó lávafolyamot" szemlélnénk, a törések, az belső terek pedig a tektonikus mozgásokat és a lávaalagutakat idézik. A látogatást a pezsgőkészítő üzem kétszintes épületében kezdjük. Először megnézzük az irodákat és a szakmai kóstolók számára épített részt, majd a feldolgozóhelyiségbe megyünk, ahol a szőlő fogadása és feldolgozása zajlik hipermodern technológia segítségével. A munkafolyamat következő állomásai egy szinttel lejjebb vannak. 

Fotó: Bagi László

Itt sétálni vezetőinkkel felér egy rövidített pezsgőszakértői tanfolyammal, amelynek a végére átfogó képet kapunk a gyártás minden egyes mozzanatáról és néhány kisebb műhelytitokról. Hallunk a savak központi szerepéről, a "házasítás művészetéről" (ami itt nem egy Shakespeare-dráma kiinduló motívuma), valamint arról, hogy a  kockaformájú, sarkukra állított fémrácsokat egy gép mozgatja meghatározott időközönként, pontosan utánozva a kézi forgatást. A föld alatt is át tudunk menni a mesterséges domb alatt található, borászatot rejtő részbe és a kóstolóhelyiségbe. Aki pedig kíváncsi erre a kicsit már-már misztikus folyamatra, jövő tavasszal az újonnan nyíló látogatóközpontban az egészet végignézheti.

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Az épületegyüttes egyszerre komplex és egyszerű, szögeket bezáró és legömbölyített, egyenes és ferde. Tele van metaforával: ilyenek például a pezsgő buborékjait jelképező körablakok; a borászat negatívjaként megjelenő amfiteátrum pedig egy archaikus-modern tájépítészeti elem. Az épületegyüttes Ekler Dezső hullámzó, mégis rendezett kézjegye a somlói tájban.

Laposa

Fotó: Bagi László

A Balaton-felvidék modern borászatait feltérképező út végén Badacsony felé vesszük az irányt. Badacsonytomajtól a Római úton haladunk a hegy vonalával párhuzamosan, majd élesen felfelé vesszük az irányt, és a szűk hegyi úton megérkezünk a Kis Péter és Molnár Bea által tervezett borhotelhez és a hozzá kapcsolódó rendezvényhelyszínhez. Csak hogy elkerüljük a félreértéseket: ugyan a név Laposa, de itt nem a Bence és Zsófia nevével fémjelzett borászatról van szó.

A borhotel két egyszerű, egymáshoz kapcsolódó tömegből áll. A balra található épületrész a hegyoldalon messziről is látható présházak fehér tömegéhez hasonló, míg a bazalt színét idéző rész inkább a természeti környezethez illeszkedik.


Fotó: Bagi László

A tíz darab kisméretű ablak mögött ugyanennyi szoba kapott helyet a belülről egyszerű alaprajzi elrendezésű épületrészben. A fogadóhelyiségnek, a recepciónak, a tőle balra elhelyezkedő wellnessrészlegnek és az emeleten található étteremnek helyet adó épületrész a hegyre merőleges tengelyen áll.

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

A étteremből egyedi panoráma nyílik a tóra és a túloldali hegyekre, letekintve pedig a 2010-ben az Archdaily által a legjobb ipari épületnek választott feldolgozó terroirt megidéző épületét láthatjuk. A hotel alatt a tó felé félkörösen záródó rendezvényközpont található.

Hasonló tartalmak

Admin mode