We Love Balaton: Hogyan telik 2013 nyara a We Plants Are Happy Plants számára?
Bergmann Péter: Kiválóan! Jelenleg a negyedik albumomra kerülő 12 számot próbálom az utolsó mastering fázisba varázsolni. Amúgy napozással és sétálással töltöm a napokat, ha lehet tóparton, vízközelben. Közben az új klipemet készítjük elő. Emellett a sok elfoglaltság mellett tényleg csak lebarnulni szeretnék egy kicsit a Soundig.
WLB: Sokat nyaraltál gyerekkorodban a Balatonon? Melyik volt az első elektronikus zenei buli, amin részt vettél a tónál?
BP: Igen, rengeteg időt töltöttem azzal, hogy kis zacskókra tapostam, amik aztán feldagadtak és felrobbantak egy nagyon visszafogott, kedves pukkanással. Tetszett. Bulira nem nagyon emlékszem a korai évekből, de ettől még kilencvenes évekbeli slágerek zakatolnak a fejemben, flipperek és játékgépek villognak ezer színben, ha a Balatonra gondolok. Számomra ez a fíling és hangzás volt a balatoni buliélmény.
WLB: Emlékszel még az első Soundos fellépésedre? Milyen élményekkel vágsz neki az idei fesztiválnak?
BP: Persze, hogy emlékszem! Nálam még senki nem izgult túl jobban egy délutáni Sound műsorsávot sem. Mivel az elmúlt három évben mindig a nagyszínpadon játszottam, kicsit összemosódik, de minden évben döbbenetesen sütött a közönségre a nap, és nagyon hálás vagyok nekik, hogy így is ott voltak. Idén kevesebb ismerőssel, de sokkal nagyobb ismerkedési kedvvel vágok neki a Soundnak. Amúgy minden évben voltam eddig a fesztiválon. Azt hiszem sajátosabb, vagy ha tetszik, moderáltabb stílusban nyomom a bulizást a többséghez képest, de én így érzem jól magam.
WLB: Bejön a hetedik Balaton Sound line-upja? Kikre vagy kíváncsi?
BP: Elsősorban a franciákra vagyok kíváncsi, a Justice-ra és Brodinskire, mivel amikor elkezdtem játszani élőben, pont a Justice-os, francia elektro vonal ment nagyon. Ilyenkor szeretem nézni a közönséget, akik rá voltak kattanva erre az irányzatra, de azóta szerintem eltűntek a budapesti éjszakából, és azon töprengek, hogy mostanában vajon milyen zenéket szeretnek hallgatni. Karányi Dani Anthology koncertjére is kiváncsi vagyok. A Crystal Castles is érdekel, ők az egyik olyan együttes, akiket általában nem hallgatok, mert hasonló a stílusunk, és nem szeretnék még jobban a hatása alá kerül azáltal, hogy hallgatom. De mindig érdekelnek az élő koncertek, az a hangulat, aminek elérésére törekednek, úgyhogy sok helyen ott leszek.
WLB: Mennyiben más a Balaton partján, szabadtéren játszani, mint egy zsúfolt szórakozóhelyen? Igényel egyáltalán külön felkészülést az ügy?
BP: Nem igényelne, ha minden buli szabadtéri lenne, természetes környezetben, nyári körülmények között, hiszen alapból ilyen hangulatú szettekkel készülök mindenhova. Szerintem az az igazi buli, és ahogy zárt falak közé kerül, kevésbé lesz euforikus. Persze a kontrasztra szükség van, úgyhogy szívesen játszom zárt helyen is, csak szabadtéren sokkal jobb.
WLB: Összeállt már a fejedben a vasárnap délután ötkor induló szett? Mindent megtervezel előre, vagy hagyod magad úszni az áramlattal?
BP: Minden bulira olyan szettel készülök, amiben nagyon felemelő hangulatok keverednek néha egy rövid stílusváltással, vagy akár poénnal. Főleg saját zenékből és remixekből válogatok, de az évek alatt rengeteg általam imádott előadótól játszottam. És kitalálni, hogy a Sell Your Soul hogy induljon be, mindig külön öröm számomra.
WLB: Köztudott, hogy rajongsz a Daft Punkért. Hogy tetszik a nyolc év után megjelent új albumuk, a Random Access Memories?
BP: Ez minden idők legjobban promózott albuma. Csak ennek elismerése és figyelembe vétele után tudok nyilatkozni róla, illetve - azon túl, hogy imádom a Give Life Back To Music-ot és a lemez diszkó hangulatát -, nem elemezném tovább, mielőtt még olyat mondok, ami fordított esetben nekem is fájna. Hiszen most, hogy 15 hónapja dolgozom mindössze 12 számon, pontosan átérzem, hogy milyen feladat egy album minden részét tökéletessé és eredetivé varázsolni.
WLB: Zenéid nagyon filmes hatásúak, leginkább a korai Ghibli Studios és a Studio 4C munkáit idézik. Ki az a rendező, akinek azonnal igent mondanál egy soundtrack projektre?
BP: Igen, nagyon közel áll hozzám a rajzolt természet gyerekkoromból, és persze rengeteg egyéb kalandos film, illetve ifjúsági sorozat, valamint azok zenéi. Szívesen vállalnám M. Night Shyamalan következő projektjében a közös munkát James Newton Howarddal. Persze csak, ha Shyamalan valami olyasmin töri a fejét, mint a Lány A Vízben, mely szerintem minden idők legalulértékeltebb filmje. Még ennél is szívesebben megszerezném a remix jogokat Hans Zimmer vagy John Williams lényegében bármelyik művéhez.
