Szájról szájra
Kísérőnk, a balatonalmádi Mohos Ádám (a Bor és Szóda tulaja) 2 éve fedezte fel a huszonvalahány éve működő éttermet, egyik ismerőse mesélt róla. Azóta is hüledezik, hogy miért csak akkor, mert Ádám aztán igazán ad a jó kajára. Azóta kívülről fújja az étlapot, és csak számokat mormol belépve az étterembe, mint valami sokat gyakorolt imát. Hiszünk neki.
A 14-es előétellel (feketekagyló fokhagymás paradicsommártásban ) és a 86-os főétel-csodával (Saltinbocca à la Roszkopf ) a hasában tényleg úgy ül az ember, mint egy elégedett szicíliai főúr. Főleg, hogy utána megfejeltük egy 92-essel, de a mascarpone-krémes palacsintát erdei gyümölcs mártással már csak négyen tudtuk kivégezni. Mert a Carpaccióban az adagok is emberesek, magyar étvágyra szabva, olaszosan.
Született séf
A történethez az is hozzátartozik, hogy Kárpáti Zsolt, a Carpaccio tulajdonosa és szakácsa 35 évesen, autodidakta módon tanult meg főzni, Pszt, nem kell ezt világgá kürtölni: a Carpaccióban a környék legkényesebb, Michelin-séfekhez szokott vendégköre fordul meg, a szállodaigazgatóktól az étteremtulajdonosokig, akik gyakran messzebbről is elzarándokolnak ide.
A tulajdonos eredetileg hosszútávfutó volt, és sportolóként a teleket általában Olaszországban töltötte, innen az olasz, vagy inkább a szicíliai konyha imádata. Hazatérve Alsóörsön nyitott éttermet szülei szőlőjének a helyén, és eleinte pincérként dolgozott. Aztán 92-ben úgy döntött, “lehet ezt jobban is csinálni”, és beállt a konyhába. Azt mondja, a magyar gasztronómiával többek között az a legnagyobb baj, hogy már oktatás közben elrontják a leendő szakácsokat és kifilézik az egyéniségüket. Ezeket a fogásokat kóstolva könnyű elhinni, hogy a főzéshez nem kell molekuláris gasztronómia meg méricskélés, csak józan paraszti ész, tehetség meg sok gyakorlás.
Na meg szenvedélyes fűszerezés! Kárpáti Zsolt pedig főz, 7-ből 7 nap, szenvedéllyel és kísérletező kedvvel. A legfrissebb ötletek alkalmi választékként a táblára kerülnek ki, de az is megesik, hogy a vendég hozza az alapanyagot, és a szakács fantáziájára bízza a végeredményt. A magyarosított olasz fogások mellé jó magyar, legfőképp balatoni borok dukálnak a Carpaccióban, de vannak házi szörpök (isteni a gyömbéres!) és kézműves sajtok is.
És hogy hova jár maga a tulajdonos, ha épp nem a konyhában alkot? Beül a kocsiba, és átugrik Füredre, a Hatlépcsős kockás terítős asztalaihoz, velős pirítóst enni.
