A balatoni az egyik borrégió a hat magyar közül, és ezt összesen hat borvidék alkotja. Amíg pár száz éve ez egyetlen vidék volt, ma már a legtöbb egységre tagolt régiónk – habár a tó körül turistaként járva-kelve ez nem sok mindent jelent. A Tihany – Veszprém – Balatonfőkajár alkotta háromszög például a Balatonfüred–Csopaki borvidékkel esik egybe. Az északkeleti csücsök deltája a türelmetlen budapestiek szúnyoghálója, ahová egy kimerítő hét után, péntek este az autópályától lerohanva felcsapódhatnak. Akik egyetlen percnél sem hajlandóak a feltétlenül szükségesnél többet tölteni a kocsiban, ebben a sarokban rúgják le a makkos cipőt, és vesztik el a slusszkulcsot. Bor szempontjából akkor is jól járnak, ha csak idáig jönnek.
A Zánkától Balatonfőkajárig tartó Balatonfüred-Csopaki borvidék több mint hatezer hektáros borparadicsomának több mint kilencven százaléka ugyanis első osztályú dűlőkből áll. Vöröses homokkő, márga, dolomit talajok romantikáznak a magunk közt hegynek csúfolt dombokon. Itt már a rómaiak is bort vedeltek a környékről előkerült Seuso-kincs ezüstjeiből. A rómaiak után a keresztény egyház is tudta, honnan lesz a jó misebor. Nem hiába tett-vett itt már ezer évvel ezelőtt is a veszprémi püspök, foglalt helyet a Tihanyi Apátság. Ranolder János veszprémi püspök nevét sem hitéleti tevékenysége miatt viselik ma is helynevek és borok a Balaton északi partján.
De ha ez nem lenne elég nyomós érv a kóstolásra, 1987 óta Balatonfüred a szőlő és a bor nemzetközi városa címet is birtokolja. Ha pedig garanciát akarsz a minőségre, a csopaki szőlősgazdák Csopaki Borkódex néven olyan szigorú eredetvédelmi szabályt alkottak maguknak, amelynek még a saját boraik sem mindig tudnak megfelelni. Balatonfüreden testes, tartalmas, nehéz borokat keress, és hozzá ugyanilyen húsos, jó kajákat. Csopak felé haladva a könnyű kis rizlingeket hasonló ebéd mellett engedd érvényesülni, ha autentikus akarsz lenni. Olasz- vagy rajnai rizlinggel, rizlingszilvánival nem tévedhetsz nagyot, de a traminit, a sauvignon blanc-t, meg a zweigeltet is bátran kérdd a helyi pincék hűvösében.
Béla és Bandi, Jásdi, Tamás, Figula, Feind – bárhonnan érkeztél, ezeket a neveket ismerheted, ha rendszeresen nyúlsz jó bor után. Innen jönnek ők, és itt várják a látogatókat. Jásdi István csopaki teraszán például mindig jó a buli, akkor is, amikor éppen csendes pihenő van. A kilátás hibátlan, a borokra nem lehet panasz, a házigazda pedig a helyi társasági élet középpontja, egy percig sem fog untatni. A legjobb sztorikat meséli, borászokról, szőlőről, tóról, vitorlásokról, akár szerenádot is ad a szőlőben. Egy kicsit olyan, mint a nagybácsi, akit ritkán látsz, de akkor mindig feltankolhatsz nála információkból, élményekből, és persze jó borokból. Alkalomadtán a fia, Jásdi Attila főz is a bor mellé, ami szintén nem utolsó élmény azok szerint, akik már kóstolták.
