Ha valaki azt mondja nekem tavasszal, hogy pár hét leforgása alatt fogok a föld alatt 50 méterrel hason csúszni egy szűk járatban, remegve becsatolni a bob biztonsági szíját, esetleg minden mindegy alapon sikítva nekirugaszkodni egy drótkötélen, nem biztos, hogy elhiszem. Nem azért, mert az izgalom annyira távol áll tőlem, gondolkodás nélkül kiállok trapézolni egy katamarán oldalára vagy mászok sziklát, de hát istenem, a föld alatt vájt lyukakban viszonylag nehezen megy a nimfomán pókjárás, vagy mi, miközben a kezem alatt csúszik a nyálkás cseppkőtalapzat. Az egyik jó hír az, hogy túléltem mindent, a másik, hogy kezdem átlátni, mi az, ami gyengébb idegzetűek számára is túlélhető, és még borzongatóan élvezni is lehet.
Barlangtúra kötélideggel
A Csodabogyós barlangban mászkálni overallban, 50 méterrel a föld alatt úgy, hogy csak a fejlámpa világít, kifejezetten para. Csöpög a pára, csúsznak a kövek, ha meg azt hitted, hogy a barlangtúra arról szól, hogy sétálsz a csodaszép vájatokban, rá kell jönnöd, hogy baromi nagyot tévedtél. Az egész sokkal inkább hasonlít valamiféle extrém meneküléshez, ahol szűk járatokon kell átpréselned magad, és nehezen hiszed el a túravezetőnek, hogy nálad kétszer akkora ember is átfért már. Mindent összevetve az első 20 percben teljesen lehetetlennek tűnik, hogy ezt az egészet végig tudod csinálni sérülés nélkül, sőt élvezni is fogod.
Aztán mégis. A barlangtúra a megnyugtató barlangászokkal kifejezetten élvezetes egy idő után, és ha nem tartozol abba a kis százalékba, aki tényleg bepánikol, egészen egészséges rettegésfokkal végig lehet csinálni úgy, hogy néha még élvezed is. Ennek ellenére – tudom, tudom, iskolás csoportok is rendszeresen járnak ide – érdemes átgondolni, milyen az erőnléted és az idegállapotod. Nekem még 2 nappal utána is izomláz volt a karomban.
Rettegésből gyerekadag
A Kalandpark messziről egy szórakoztató játszótérnek tűnik. Végülis gyerekkoromból én is ismerem a lepattogzott piros festékes mászókákat meg az EU-konform játszótér mozgó fahídjait. Mégis, két emelet magasságban, bebiztosítva, remegő léptekkel egyensúlyozva a láncra kötött mozgó farönkökön azon gondolkozom, hogyan fogom mindezt túlélni. Ja, meg áldom a serpát, aki levettette a lábamról a szandált, és adott egy túracipőt helyette. A hozzám hasonlóan kicsit tériszonyos, átlagos erőnlétű embereknek a Zamárdi Kalandpark nem gyenge kihívás. Persze vannak, akiknek az arcizma sem rándul, de nekem bizony minden bátorságomra szükség volt, hogy nekirugaszkodjak a drótkötélpályának. Mondjuk, utána büszkén vállon veregettem magam, mikor végre újra két lábbal a földön álltam.
Ezzel szemben a balatonboglári, nemrég átadott Kalandparkban nem volt halálfélelmem, sőt. Mikor becsatoltam magam a boglári bobba, azt hittem, hogy fékevesztett száguldás következik, de mire belejöttem vagy begyorsultam volna, vége is lett. Azt hiszem, hogy 3 év felett még sikítani is ciki lenne ott, de családbarát programnak teljesen oké.
A vízben bízom
Vízen lenni mindig is szerettem. Hiába megy 30-cal a katamarán, hiába csap be a víz, hiába csapkod a vitorla, maximum attól félek, hogy lerepül rólam a szemüveg. Szakács Péter, vagy ha úgy tetszik, Szakipeti Balatonföldváron még trapézolni is kiállított a katamarán oldalába, hogy a 60 fokban dőlő, száguldó jármű oldalán tartsak ellent, és az igazság az, hogy teljesen jó volt. Ha nem vagy tengeribeteg, egy vízi sportot mindenképpen próbálj ki, ha csak brahiból is. Az ügyesebbek pár nap alatt eljutnak egy élvezhető szörftudásig, a vonyarci vagy a füredi wakeboard-pályán pedig oktatóval tanulhatsz, kevesebb mint 10 ezer forintért.
A lista nem teljes, mert a Balaton feletti ejtőernyős ugrás még hátra van, pedig a Siófok-Kiliti Reptérről minden héten indul helikopter. Ha összeszedem a bátorságomat, akkor saját élményekből táplálkozva is beszámolok arról, milyen, mikor ezt látod a lábad alatt:
Kíváncsi vagy a Balaton legjeire? Szívesen látnád videón is a kalandozásainkat?
A Csodabogyós barlangot ebben a videóban találod:
A Zamárdi Kalandparkot pedig itt:
