A Mi a kő nyitása régóta húzódik, mi pedig a Trombitás Tamással való beszélgetés óta csak vártuk és vártuk, hogy végre megnyíljon. Persze nem csak mi voltunk így vele, legfőképp a tulajdonos feje főtt a bürokrácia útvesztőiben meg a kivitelezőkkel vívott harcokban. Aztán úgy esett, hogy múlt héten ráfordultunk Köveskál főutcájára, és a Mi a kő ajtaja előtt nem is egy, hanem kettő NYITVA felirat fogadott.
„Tesztüzem van, elindultunk, lehet birtokba venni a helyet” – meséli a pulton könyöklő Trombitás Tamás, aki épp egy új alkalmazottat tanít be. Fontos, hogy az itt dolgozók tisztában legyenek a borválasztékkal, hiszen a Mi a kő másik neve Káli-medencei borok háza. Egyelőre szigorúan a környékbeli pincészetek borai vannak a polcokon itt fogyasztásra vagy elvitelre: Pálffy, Liszkay, Ódor, Kőróka, Scheller, Fodorvin, KáliKövek, Kaal Villa, és persze a Trombitás Borház borai. Utóbbi számára végre megoldódott a nagy társaságok kóstoltatásának kérdése is: ezentúl természetesen itt zajlanak majd a borestek.
A borok köre jövő hónaptól bővül majd, a jelenlegi szortiment mellé kerülnek majd a barátok borai, olyan barátoké, mint Légli Géza vagy Iványi Zsófia. Az étlap rövid, egyoldalas, havonta tervezik váltani, az aktuális alapanyagoknak megfelelően. Így lesz székelykáposzta a kora őszi töltött paprikából, vagy így jönnek majd be késő ősszel a vadakból készült ételek. Az étlap mellé táblás ajánlat is dukál, ha van valami hirtelen jött ötlet vagy alapanyag. Amúgy is érdemes megkérdezni a felszolgálót vagy Tamást, mit ajánl, így került elénk két tál isteni, megmaradt gyömbéres sütőtökkrémleves, pedig nem is volt kiírva.
„Szerencsére a környékbeliek már ráéreztek, sokan maradnak itt ősszel is, és szerencsére egyre több panzió és szállás tart nyitva az idény után is. Az ő vendégeik is idetalálnak. Jöhet a tél, mi maradunk, szeretnénk biztos pont lenni: sokan laknak itt a környéken, külföldiek is, akik nem szeretnek főzni, és boldogok, hogy van választék, ahol minőségi ételeket ehetnek. Maximum február környékére zárunk majd be egy kis időre, hogy mindenkinek legyen ideje feltöltődni, egyébként hét napból minimum ötöt nyitva leszünk, még kialakul” – mondja Tamás. A helyet most „kezdi az étterem belakni”, a padlómozaikok Tamás munkái, kötik be a kandallót, képzőművész barátok képei kerülnek a falra, vagy keresik még a helyüket, telnek a boros szekrények és polcok. Estére nagy vadásztársaságot várnak. Szóval él a Mi a kő, és kezd magára találni, találd meg Te is, ha arra jársz egy őszi túrán!
