A Teázó az erdő mélyén a Tihanyi-félsziget sajkodi oldalán, a Tihany-Sajkod Horgásztanya területén található, de megálmodója, Hortobágyi Ágnes szerint itt még a „sörivó, borivó horgászok is áttértek a teára”. Más világ ez, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a beavatódáshoz először meg kell tenni az erdőben azt a 2 kilométeres utat, amely bevisz a félsziget mélyére. Gyalog vagy kerékpárral illik érkezni, hogy mire odaérünk, kicsit lenyugodjunk, hagyjuk magunk mögött a nyüzsgést.
„Nagyon sokan vagyunk tele gondokkal, gondolatokkal, idő kell, hogy kipihenjük magunkat. Sokszor észre sem vesszük, mi van a jelenben! Szükség van arra, hogy kicsit távol legyünk mindentől, ne legyen nyüzsi, kicsit közelebb kerüljünk a természethez. Sokan jönnek ide megpihenni, csak üldögélni, figyelni a mókusokat, madarakat, közben gőzölög a bögre... néha ki is hűl az italuk, belefeledkeznek abba, ami van. Van olyan, aki néha három órát ül abban a fotelban, ott – mutat rá –, és csak úgy elvan. Aztán feltöltődve megy tovább” – meséli Ági, akire ránézve az ember hajlamos elhinni, hogy többet kellene itt lenni, egy tea mellett az erdőt hallgatva. „Persze mikor elkezdtük, voltak szkeptikusok: ki jönne ki ide egy bögre meleg löttyért?” – mondja mosolyogva.
Pedig jönnek, most már hét éve. Akkor lett valóság a tizenvalahány éves álomból, amit Ágnes egy teázóról dédelgetett egy egri kirándulást követően. 2005-ben ugyanis felújították a Horgásztanya főépületét, a szállások felülre kerültek, és Ágnesnek meg a férjének alkalma adódott a gondnokságot és az üzemeltetést átvenni. Így lett aztán hét közben reggeliző és étkező az épület alsó részéből, hétvégén pedig a megálmodott teázó. Menedékhely a fáradt modern vándoroknak.
Egész évben hétvégén
Miért nincsenek nyitva hét közben? Erre is megvan a válasz. „Sokan kérdezték, de mára mindenki megszokta. A teázó csak hab a tortán, egy plátói szerelem. Szeretnénk, hogy a szállóvendégek is megőrizhessék a nyugalmukat: a felső szint szobái mellett a környező épületek is hozzánk tartoznak, ez 30-40 vendéget jelent. Ők is megérdemlik, hogy hét közben csak az övék legyen a hely, sok itt a visszajáró vendég”.
A teázó azon kivételes helyek közé tartozik, ahová a kora tavaszi Balatonon ugyanúgy betérhetünk, mint avarban kószálva vagy a hóesés elől menekülve. „Télen főképp a helybeliek jönnek hozzánk, akik élvezik, hogy most végre »én ülök le, engem szolgálnak ki«. És persze azok, akik ismerik a helyet vagy véletlenül erre járnak hétvégén. A téli-őszi Balaton csodája, a csend, a pihenés egy igazán különleges oldala tapasztalható itt nálunk: a cserépkályha melege mellett bekuckózni, s illatos teákat kortyolgatni távol a világ zajától, az szívet-lelket melengető pillanat!”
