A 2HA amolyan egyszemélyes, szenvedélyből indult vállalkozás, ahol a tulajdonos-borász Török Csaba a folyamatos kísérletezés híve. „Itt vesztegetem el a megkeresett pénzemet” – mondja ironikusan. Az a fajta kézműves, manufakturális borkészítés ugyanis, amit ő művel, hatalmas odafigyeléssel és persze költségekkel jár. Csaba a borászat mellett – egyelőre – 3-4 dologgal foglalkozik, de idővel szeretne a 2HA-ra fókuszálni. „Mindig azt hittem, hogy jövő évben kijövök nullára, de mindig jön valami váratlan kiadás, ami miatt még nem sikerül.”
Egy kis Toszkána
Az egész 2 hektár szőlővel kezdődött. Csaba lovakat akart tartani és lovagolni, ehhez keresett helyet, bár az olasz borok iránti régi szenvedélye után talán nem véletlen, hogy a látatlanban vásárolt szőlőföldből végül nem lett futópálya. A kezdeti két hektárból aztán négy lett, itt honosította meg a borász a sangiovese szőlőfajtát, ami szerinte a római korban nagy szerepet játszott a vidéken. A fehérborosnak kikiáltott Szent György-hegyen toszkán fajtából vörös bort készíteni: nos, ez sokaknál kiverte a biztosítékot, főleg, hogy a Tabunello sorra hozta a díjakat. Kísérletezés és öntörvényűség: a 2HA-nál ez a hívószó.
„Nekem a vörös volt a kihívás, belevágtam, hogy megnézzem, mit lehet elérni. Saját szakállamra kísérletezek. A Tabunello tavaly a 4. legjobb magyar vörösbor volt a Népszabadság szerint, egy másik balatoni összes vöröst felvonultató vakteszten pedig első. Minden szabályt felrúg a környéken!”
A sangiovese mellett olaszrizling, szürkebarát, valamint merlot, cabernet franc és syrah is terem a birtokon. Az olaszrizling Csaba szerint a birtok reklámbora, önköltségi áron dobta piacra.
„Ezen a vidéken kell hogy legyen az embernek rizlingje, hogy legyen összehasonlítási alap.
Aztán, ha valaki ezt megkóstolja, és érzi a különbséget, kipróbálja a felsőbb kategóriás vöröseket is”.
Csaba jelenleg 2-3 napot van a birtokon, de a borászat szenvedélyének hódol az egynapos (!) Toszkán mini utazásaival is. „Gyakran járok Toszkánába is tanulni, tapasztalni. Van, hogy lemegyek egy napra, reggel elindulok, levezetek 8-9 órát, aztán beugrom a borász barátokhoz, és megnézem, náluk hogy áll ugyanabban az időpontban a szőlő.”
Úton a 100 pontig
A környéken sétálva a 2HA szőlőin szembetűnő a rendezettség. Csaba szerint ebben van a titok, nem hisz a romantikusan burjánzó tőkékben, itt rendnek kell lennie. „Nálam 50-40 deka jut egy tőkére, a világ legnagyobb borai ilyen terheléssel készülnek. Szerintem ezt érdemes átgondolni. Logikus: ha kevesebb van rajta, jobban érik, ha több van rajta, szarul érik”.
Török Csaba végül nem végzett iskolát, de azt mondja, jobban járt. „Apámnak volt szőlője. Adott egy könyvet, azt elolvastam, kikupáltam magam, mint kiskerti szőlész. Aztán elolvastam a komplett irodalmat, ráakadtam nagyon praktikus külföldi kiadványokra, aztán az olasz ismerősök révén fejlődtem tovább. Önképzéssel 100 pontból 90-ig eljuthat az ember szerintem a borászatban, egyetemi képzéssel 85 pontig. Ezt nem akartam. Az egyetemek többsége, így a borászképzés sem alkalmazott tudást ad. Egy elöregedett generáció tanít, pedig ehhez képest túl gyorsan változik minden. Ebben a szakmában legkésőbb 3-4-5 évente történik valami kisebb forradalom technológiában, alapelvekben, elgondolásban. Ez 99%-ban nem jut el Magyarországra.
Én mindenkinek azt tanácsolom, hogy tanuljon külföldön, szerezzen tapasztalatot, olvasson angolul! Újonnan indulóként az a szerencsém, hogy itt nincsenek 100 éves hagyományok, itt mindenki új, mindenki 10- 20 éve kezdte.Pont ezért most minden belépőnek van esélye, sok a lehetőség, de sok a kitalálatlanság, bizonytalanság is. Még kiforrja magát minden!
