Balatonfüred reformkori városrészének szépen felújított házai keveset mesélnek a történelem ragadósabb oldaláról. Pedig "a magyar Tempevölgy", nem csak a XIX. század szellemi pezsgésére vágyóknak volt vonzó célpont. Jöttek a nyári kalandokat keresők, szerencsejátékosok, csalók és a prostituáltak, akiket 1849-ben karhatalommal kellett kitelepíteni Balatonfüredről Arácsra, mert a jelenlétük veszélyeztette az erkölcseikre kényes vendégek szórakozását.
A füredi éjszakába nem csak a kisstílű életművészek ugrottak fejest. "Szórakozásaim és mulatozásaim aggasztó méreteket kezdtek ölteni" - írta Zichy Géza gróf, aki már 16 évesen belevetette magát Balatonfüred vigalmi életébe, pedig a szülei gyógyulni küldték a fürdővárosba egy súlyos baleset után. Esterházy Mihály gróf egy díszvacsorán annyi pezsgőt bontatott, hogy a személyzet is részeg volt napokig.
A pezsgőtől ragadó füredi mulatságok, kártyabarlangok és bordélyházak helyszínein ma "tisztes" éttermek, múzeumok és irodák vannak. A helyek emlékét azonban nem csak arisztokraták és írók naplójegyzetei őrzik.
