Kővágóőrs és Köveskál között a nyílegyenes aszfaltcsíkon haladva észre sem vesszük a Káli-medence legnagyobb tavát: a lefolyástalan felszínen képződött nádas tavat, a "Kornyitát".
A Kornyi-tó helyét mégis könnyű meghatározni: a tó feletti kis dombon Veszprémi Imre szoborcsoportja vigyázza a Toszkána legszebb vidékeivel is versenybe szálló pannon tájat: ha az emberalakokat meglátjuk, akkor nemsokára a parkolót is megtaláljuk, ahonnan kényelmesen besétálhatunk a békamuzsikától és cserregő nádiposzátáktól, tavaszi mámorban kergetőző szárcsáktól hangos nádas-sásos partra.
A másfél méter mély víztér hosszú csapadékmentes hónapok idején akár ki is száradhat, de tavasszal még elevenen él benne az élet. Partján, hol Jancsó Miklós filmjei, többek között az Égi bárány is forgott, ilyenkor nagy tömegben találjuk a védett orchideafélét, az agárkosbort és messziről sárgállanak a tavaszi héricsek szélben bólogató virágai.
A domboldalon egy kis csendes ácsorgással mezei nyulat és a rövid főben szaladgáló ürgéket figyelhetünk meg. Az északra eső Fekete-hegy háttere előtt gyakran húz el méltóságteljes röptével egy ragyogóan hófehér nagy kócsag, és a barna rétihéja imbolygó járőrözését is közelről láthatjuk. A Kornyi-tó Kékkút és Szentbékkálla felől is megközelíthető a Theodóra-tanösvényen.
