Először rendezték meg szombaton Köveskálon a Kálibulit: ugyan volt kultúrprogram, de a szervezők a gasztronómiát helyezték a fókuszba. Egy napra összeállt a Kővirág Panzió és Étterem, a Káli Art Inn, a Miakő, a Pálffy pince és a Káli Kövek borászat, melyhez aztán még 10 másik balatoni borászat is csatlakozott palackjaival. A zenei aláfestést Liszkay Mihály borász zongorajátéka és a Snétberger Központ diákjai biztosították, de talán nem is az ételekhez-italokhoz, hanem a tájhoz, mert valójában a táj és a Balaton-felvidéki kis falu volt a Kálibuli igazi sztárja.
Köveskálon fantasztikus volt gyerekként kirándulni, bográcsozni, gyíkokat kergetni és gyűrűkurásat játszani. Valami változatlanság, időtállóság árad azóta is mindenhonnan, az utcákon pedig ugyanúgy fúj a szél, mint ‘95-ben. A nénik vattacukorral kínálnak az instant kiállítótérré alakított buszmegálló előtt, benn pedig Weiler Péter képeiről ömlik ránk a retrócunami.
A festményeken szereplő központi nőalak hiába ejt iPhone-t a Balatonba, a helyi pecás MZ-motorjának dőlve horgászik. A Route ‘71 című kiállítás hangulata leginkább a ‘80-as ‘90-es éveket idézte meg, kompostul-lángosostul, a törülközőn pihenő Élet és Irodalom melletti körömlakkozásostul és a háttérben felsejlő örök Badacsonyostul.
A Káli medence és a Badacsony romantikájára könnyedén rákap az ember, mint a jó rozéfröccsre, vagy a fenn felsorolt éttermek bármelyikének kínálatára. Köveskálon ugyanis alig pár perc sétára egymástól kiemelkedő színvonalú helyeken kóstolhattunk ízelítőket.
A Miakő háza táján pedig a kertben sült a csülök Totó vizsla felügyeletével,. Trombitásék pálinkával és levendulával turbózott Káli zserbóval dobták fel a hangulatot. Trombitás Tamás képzőművész-borász, a Miakő megálmodója személyesen felügyelte a tapasztalat-tetovált séfbrigád tevékenységét.
A Káli Art Inn-ben a tulajdonosok személyesen hordták ki az ibolyalevest a vonalzóval nyírt fűre kitett székeken falatozó látogatóknak.
A gasztronómiai csúcspontot viszont az általában teltházzal működő Kővirág hozta el: a hideg uborkalevest sajttal tálalták, a mangalica tarját kuszkusszal, desszertnek pedig meggyes pite volt habbal, bár utóbbi inkább pités meggy volt. A Kővirág rajongótábora messze meghaladja a környékbeli focicsapatokét együttvéve, ez a Kálibulin is meglátszott.
Szent Iván-éj, tűzgyújtás: a "magyar Toszkána" egét a Pálffy-család festette vörösre. A faluszélen álló Pálffy-pincénél mindenféle gasztronómiai csavaroktól mentes klasszikus bográcsos pörkölt és a Pálffy-borok zárták le az estét. Akinek volt kedve, a tűz fölött is ugrálhatott.
Csupán a hullámszörfre nem találtunk magyarázatot.
