A Spoon Restaurants tagjainak profizmusában még sosem csalódtunk, így két héttel a balatonakarattyai Il Mercato nyitása után nem volt kérdés, hogy mi is megvizslatjuk a mediterrán kertet, az itthon kuriózumnak számító sonkaszeletelő gépet, és megkóstolunk pár igazi olasz fogást.
Egészen könnyű észrevenni a főútról az étteremkomplexumot: a fronton a Spoon Lodge fényei és egzotikus kertje látszik, a Brassó utcában pedig már hívogat is az Il Mercato látványos táblája. Nem aprózták el: meleg mediterrán színekkel, térkövekkel teremtenek hangulatot, és akkor még semmit sem láttunk a belbecsből. Óriási a kert, kovácsoltvas bútoroktól, terrakotta cserepektől, dús leanderbokroktól és itáliai apróságoktól lesz otthonos és feszengésmentes. A halkan duruzsoló trubadúrénekektől már-már giccsesnek érezhetnénk a körítést, de mikor a félig nyitott konyha ablakából meghalljuk az első dél-olasz dialektussal elkiabált instrukciót, már Ramazzotti sem tűnik csöpögősnek. Megjöttünk, helyben vagyunk.
Pintér Károly executive chef beszélt nekünk az Il Mercatóról, a hely szelleméről, a konyháról, az alapanyagokról és a nagy vágyukról, hogy ne csak a nyaralók térjenek be hozzájuk, hanem akár a környező nagyvárosokból vagy Budapestről is Balatonakarattyára csábítsák azokat, akiknek az olasz konyha szeretete nem merül ki a pizza ketchuppal fürdetésében és a spagettifőzésben. Megkértük Károlyt, hogy állítson össze nekünk egy menüsort, amiből ráérezhetünk a hely ízeire, specialitásaira. Kicsit balgák voltunk, mert az olasz pizzaszakácsok által elkészített pizzákból nem ettünk, de alapvetően azzal az elhatározással ültünk be a kertbe, hogy szeretjük ugyan a kerek talján fogást, de ha már eljöttünk ide, nem azzal fogunk jóllakni.
Kis antipasti csipegetésképpen egy saját kenyerekből, olívaolajból, balzsamecetből és articsókából összeállított tálat (1200 forint) kaptunk. Ezután érkezett a szardella csírasalátával, Pödör almaecettel, fekete kenyérchipsdarabokkal (1590 forint). Természetesen a hajszálvékony kenyeret tintahal tintája festette feketére. Másik előételünk, a toszkán tengergyümölcsei és rákleves (2150 forint), mely paradicsomos alapú, kiadós forró levest jelentett a már megismert helyben sütött kenyerekkel körítve, egy szép méretes scampival a tetején. A tenger minden finomsága a Balaton partján egy kicsit kraftosabb ízélményt hozott, mint a sült hekk.
Egy tésztaételt is megkóstoltunk, ez volt a tagliatelle félig szárított paradicsommal, pisztáciával és királyrákkal (3590 forint) - a tengeri herkentyűktől -, ezt követte a borjúgerinc "salimbocca" aszalt paradicsomos polentával, parmezánhabbal (4990 forint). A polenta elég kényes műfaj, nehéz igazán finomat enni belőle, de sikerült lenyűgözniük minket amesterien elkészített olaszos puliszkaváltozattal. A parmezános hab textúrája pedig elég meglepő volt, de a sajt íze sokkal koncentráltabban kijött ebben a formában. Ha már parmezán, az asztalnál a pincérek forgácsolják rá a fogásokra a friss parmigianót - ezt nagyon szerettük. Ahogy a két desszertet is: nem maradhatott el a tiramisu, viszont leginkább a másik édességtől aléltunk el: panna cotta bazsalikomos eperzselével és fekete szezámos kekszmorzsával (1350 forint) kis csatos üvegben. Hát persze, ez a Spoon Restaurants emblematikus desszertje.
