NB: Az Irie Maffia egyedüli magyarként lép fel a Nagyszínpadon szombaton a Balaton Soundon. Várjátok már?
Sena: Nagyon. A Balaton Sound a közönsége miatt érdekes, egy kicsit más, mint a többi fesztivál. Valójában egy laza, napsütötte, Balaton-illatú buli, amelyet nem nagyon lehet reprodukálni máshol - ahol például nincs Balaton -, ezért én nagyon bírom, ez az egyik kedvenc fesztiválom. A Nagyszínpadnak meg külön örülünk, mert van neki egyfajta monumentális hangulata, az Irie Maffiával pedig komázzuk az ilyet. Sosem fogom elfelejteni például, amikor pár évvel ezelőtt a koncert közben jött egy iszonyatos vihar. Úgy imbolygott mögöttünk a ledfal, hogy le kellett állítani az egész fellépést, hogy leszereljék, ez aztán adott egy külön izgalmat az estéhez. Szeretem, ha a természet hatalmas ereje beleszól a dolgokba.
NB: Sűrűn jártok le nyáron a Balatonra?
Sena: A héten is utaztunk a zenekarommal, ez alatt a lányunk, Kekeli lent volt családdal Szárszón, mi pedig hazafelé nem Pestig jöttünk, hanem kiszálltunk egy napra a pörgésből a Balatonhoz. Mivel a fellépés másnapján az Irie Maffia a Balatoni Nyár műsorában is megfordul majd, azt tervezem, hogy Kekelivel lent maradunk még pár napot egy kis szabadságra.
NB: Ilyenkor hova szerettek menni?
Sena: Ahova esik, a lényeg, hogy ott legyen a víz. Amikor a lányom hat hónapos volt, akkor gondoltam egyet hirtelen, összepakoltam egy zsákot, egy babakocsit, és ketten elindultunk tervtelenül, spontán a Balatonra. Füreden sétáltunk, majd random kinéztünk egy szállást, bekopogtunk, megkérdeztük, van-e szabad hely, volt, aludtunk, és elnyomtunk így négy napot kettesben. Ez volt az első lányos kirándulásunk, de azóta fenn is akarom tartani egyfajta hagyománynak, hogy ketten elmegyünk kalandozni vízpart mellé.
NB: Családként hogyan élitek meg a fesztiválszezont?
Sena: A kislányomat sok ember veszi körül; a család és a zenészcsalád is nagy, ezért hozzá van szokva a nyüzsgéshez, de leginkább csak beállásokra visszük magunkkal. Annál tradicionálisabbak vagyunk, hogy hurcoljuk az esti koncertekre – később, gondolom, lesz majd ilyen is, de az utazás fárasztó és nem kifejezetten gyerekbarát dolog. Amikor úton vagyunk, a családra vagyunk utalva. Soundon viszont például két évvel ezelőtt jó korán játszottunk Snoop Dogg előtt, ekkor éppen velünk volt: feküdt a backstage-ben a paplanon, és imádta, ahogy ezerrel kábította mindenki.
NB: Múlt hétvégén Franciaországban jártatok a szólózenekaroddal. Ez egyszeri alkalom volt?
Sena: A szólóprojektemmel – amely annyira szóló, hogy egy hétfős zenekar – idén nyáron nem sokat játszunk itthon, csak a Szigeten és a Művészetek Völgyében, viszont Franciaországban kezdenek beindulni a dolgok, így a legtöbbet ott koncertezünk. Ez nekem egy külön halleluja, imádom azt a kihívást, hogy egy teljesen szűz közönségnek adom elő a dalaimat. Egy idegen környezet más, mint a hazai pálya előnye, és eddig szuper a fogadtatás: ahány koncertünk volt, szinte kizárólag pozitív visszajelzéseket kaptunk. Szombaton a Digue Jam fesztiválon jártunk, ahol egy másik szervező már meg is hívott minket szeptemberre egy következő fellépésre. Izgalmasan alakul, két hét múlva három koncertünk is lesz Grenoble-ban, Lyonban és Cajarcban. Nagyon élvezem az utazást és egy teljesen más közönségbe, világba való belekóstolást – Franciaországban ezt sokszor szó szerint kell érteni.
NB: Az Irie Maffiában és a Sena-együttesben is te magad írod a szövegeidet, ám van egy harmadik, kevésbé ismert projekted, ahol adottak a szövegek: ez a W.H. Itt Shakespeare-szonetteket dolgoztok fel Márkos Albert, Gryllus Samu és G. Szabó Hunor zenészekkel. Mik a terveid ezzel a formációval?
Sena: Makacs vagyok, leginkább a saját szerzeményeimet szeretem énekelni – nem nagyon sül el jól, amikor másnak a dalát adom elő. A W.H. viszont kilóg a sorból. Sajnos egyelőre nagyon kevesen ismerik ezt a formációt, talán kicsit elriasztja az embereket Shakespeare, mert komolyságot fűznek a nevéhez. Ezzel szemben a szonettekkel pont arra döbbenünk rá koncertről koncertre, hogy ugyan komoly dolgokról beszél, mégis mennyire játékos és szórakoztató, többrétegű, pajkos és pajzán: egy iszonyatosan izgalmas set up. Idén nyáron ráadásul igyekeztünk még változatosabbá tenni a felállást, csináltunk műsort Ónodi Eszterrel, hogy magyarul is megszólaljanak a szonettek a Müpában, de játszottunk azóta a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon és Balatonfüreden is, valamint kedden este a gyulai Shakespeare-fesztiválon, jövő hétfőn pedig az Akkezdet Phiaival lépünk fel a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Művészetek Völgyében augusztus 1-jén Harcsa Veronika fog vendégeskedni a projektben. Szeretnénk, hogy mindenki számára izgalmas legyen, és a megzenésített szonettek eljussanak más-más közegekbe – akár olyanokhoz is, akik azt gondolnák, hogy maguktól nem érdekli őket az ilyesmi, viszont ha már ott vannak, rádöbbenhetnek, hogy mennyire passzol hozzájuk.
