Kifejezetten kedvelt téma lett mostanság a balatoni gasztronómia, és szerencsére egyre több helyen találkozhatunk igazán színvonalas vendéglátással. A csopaki Szent Donát pincészet az egyik régi favoritunk, s a szervezők sem véletlenül választották őket a Ben Spalding vacsorák helyszínéül.
Na, de ki is ez a Ben Spalding?
27 évesen közel tízéves karriert tudhat maga mögött, a világ legkiválóbb Michelin-csillagos éttermeiben tökéletesítette a mesterséget. Dolgozott a 3 csillagos Per Se étteremben, New Yorkban, a szintén 3 csillagos Restaurant Gordon Ramsay a Royal Hospital Road-on és az 1 csillagos Restaurant 28+ étteremben, a svédországi Göteborgban. Ben nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Gary Rhodes W1 és L’Autre Pied étterme elnyerte a Michelin-csillagot 2008/2009-ben. Tovább mélyítette tapasztalatait a nemzetközileg elismert Vue de Monde étteremben Melbourne, Ausztráliában. Újabb kihívások után kutatva, tudását olyan világhírű éttermekben tökéletesítette tovább, mint Heston Blumenthal 3 Michelin-csillagos The Fat Duck étterme, Raymond Blanc 2 csillagos Le Manoir aux Quat’ Saisons étterme, a 2 csillagos Capital Hotel London, a szintén 2 csillagos Bagatelle étterem Oslóban és a 2 csillagos E’Enclume.
Később, 2011-ben visszatért Londonba, ahol Simon Rogan, 2 Michelin-csillagos séffel megnyitották a Roganic éttermet, mely rögtön nagy sikert aratott, és a megnyitása utáni első hat hónapban számos elismerő kritikát és díjat söpört be. Ezt követte egy izgalmas kihívás Brett Graham séf 2 csillagos Ledbury éttermében, Notting Hill, Londonban, majd megalapította StrippedBack névre keresztelt street food projektjét a Broadway Marketen. 2012-ben hatalmas sikert aratott vendégséfként a londoni John Salt étteremben. Tavaly év elején saját céget alapított, Creative Belly Limited néven, cateringgel foglalkoznak a street foodtól egészen az elegáns vacsorákig, elmennek a világ bármely részére. Néhány hete még egy Los Angeles-i fesztiválon főztek, most pedig Csopakra érkeztek.
Mint megtudtuk, boldog családapa két kisgyermekkel, imádja a house zenét, a tetoválásokat és a gyorskaját, nem igazán hozza lázba a Michelin-csillag, nem szereti magát túl komolyan venni, ugyanakkor szerinte a legfontosabb erény a konyhában és az életben a fegyelem. Nagyon bírta Magyarországot, az első magyar specialitás, amit megkóstolt, az a hideg meggyleves volt, s ez olyannyira megtetszett neki, hogy egy extra fogásként beleépítette saját menüjébe is, egy kis csavarral persze.
A menü
A kilencfogásos menü tételei angolul szerepeltek a menükártyán: az első fogás, „Cucumber” már az asztalon várta a vendégeket az érkezéskor. Az uborkából és uborkahéjból préselt lé és egy kis színes nyárs, uborka kockákkal, szőlővel, eperlekvárral és mogyoróval. A leves „Crazy pea”, egy hideg-meleg zöldborsó leves, a textúrák, hőmérsékletek és ízek tökéletes játéka volt, a hideg rész élénkzöld színű, selymes friss ízű, a meleg pedig mélyzöld, intenzív, fűszeres, indiai íz világ, a két rész között paradicsom és pirított magvak, gabonák képeztek „határt”. A „Cracker”, azaz keksz szintén egy játékos fogás volt. Ben említette, hogy szereti, ha vendégei jól szórakoznak vacsora közben, és használják a kezüket is az evéshez. Rákszirom, ropogós vegyes zöldségekkel megpakolva, indiai fűszerekkel megspékelve.
A legviccesebb nevű fogás a "Beans, pulses, holy fuck,beans" következett. A Holy fuck sauce, mint Bentől megtudtuk, az egyik kedvenc mártása, amit egy barátja készít Londonban saját kezűleg, enyhén csípős és remekül kiemeli az ízeket. Egy chilis babra hajazó étel érkezett, ötféle roppanós bab, holy fuck szósszal és szárított hagymával a tetején. Jóízű, intenzív, és semmi fakszni a tálalásban sem. Menő. A bab után egy könnyedebb étellel lepett meg minket a séf úr, „Tuna – a different way”, a tonhalkrémet pohárban tálalta, céklával és salátával, itt is bőszen használhattuk ujjacskáinkat az evéshez.
A legmeghökkentőbb fogás a „Potato” a világ egyik legegyszerűbb és legfinomabb étele, főtt majd vajban sütött krumpli, mellé dobálva néhány szem árpagyönggyel. Többek arcán, meglepődést tapasztaltunk, jó-jó itt a tányéron egy fél krumpli, fogjam meg kézzel, és akkor most mi van? Hát megfogtuk, megettük, és életünkben nem ettünk még ilyen finom sült krumplit. Az ezután következő főétel, „Piggy, piggy” már csak hab a tortán, isteni omlós malachasaalja és egy kis sült újhagyma, jus-vel lelocsolva.
Levezetésként három desszertet is megkóstolhattunk, nehéz lenne eldönteni melyik volt a befutó: a savanykás és ropogós -„Sweet yoghurt” a Ben féle meggyleves - „Sour cherry” vagy az egyszerre édes és sós „Cherry and chocolate”.
