"Évekig néztem, ahogy a biciklisek a fáradtságtól az árokba dőlnek. Aztán megnyitottam a helyet" - mondja Somlyódy Zsuzsa. A Köveskál határába érkező bringásoknak a KerékBár olyan, mintha receptre írták volna fel: az út másik oldalán mosolygó Madonna, alatta óriási levendulabokor, mögöttük pedig a végtelennek tűnő Balaton-felvidéki Nemzeti Park. Az ablakban kovászos uborka napozik, a bicajok a kútnak döntve pihennek, a konyhában segítő Betti és Zsuzsa asszony pedig egy-egy kacsintással jelzik egymásnak, hogy először jár-e itt a vendég, vagy esetleg egy - a Betti tökéletes memóriájába befényképezett - 2011-es visszatérőről van szó.
Fonva, festve, méretre vágva
Az első jó dolog, ami itt a vendéggel történik, hogy hagyják megérkezni. Senki nem rohan ki és érdeklődik azonnal, hogy mit hozhat, sőt még azt is teljes lelki nyugalommal figyelik, ha nehezen választunk a különféle ülőhelyek közül. Ebből pedig nincs hiány: Zsuzsa asszony székek iránti gyűjtőszenvedélye legalább annyira komoly, ahány fonott kosárba botlottunk nála.
A hely báját is ez adja: a bútorok egy része a régi házból maradt itt, másokat a tapolcai piacon szereztek meg, majd festették újra. Számunkra a KerékBár stílusát még nagyban meghatározza az is, ahogy az asztalok méretre igazított színes szőnyeggel vannak letakarva – kicsit keleties, kicsit Balaton-felvidéki és nagyon egyedi.
Az a híres körözött
Gasztronómiai vonatkozásban a KerékBárnál egyetlen elem áll a középpontban: Somlyódy Zsuzsa körözöttje. Elmondása szerint mindig is sejtették a családtagjai, hogy ezt valahol valakinek még fel fogják szolgálni, annyira finom. Így is lett, és mára van olyan visszajáró felnőtt budapesti férfiember, aki a körözöttes kifli nélkül nem kezdi el a napot a káli nyaralásokon.
Választható még a (rajongásunk tárgyává emelkedett) pecsenyezsíros kenyér és a padlizsánkrém, készül napi leves és desszertnek birsalmasajtot és helyi mandulát választhatunk. Minden pont annyira finom és éppen annyira egyszerű, mintha a saját nagymamánknál uzsonnáznánk.
Egyik ház, másik ház
Zsuzsa és családja 15 éven át nyaralt a Balaton partján, majd megvették a mostanra gyönyörűen felújított szomszéd házat és a hozzá tartozó telket. A mostani KerékBár épülete egy ideje üresen állt, és a család hozzászokott a faluvégi nyugalomhoz. Közben pedig aggódtak, hogy valaki meglátja a Nagy Befektetést a szomszéd telekben, így megvették inkább ők maguk.
Ekkor a régi ház mellé egy bedőlt falú istállót is kaptak: ebből lett a körültekintő felújítás után most a nyári hűsölő és a híres fonott kosarak lakhelye. A teret mégis a kert uralja: a nagy diófa alatt rögtön érezzük a nyugalmat és a csöndet, aki pedig dimenziókat keres, az egyszerűen felsétál a dombra és innen tényleg csak a kővágóörsi két templomtorony látszik.
Zsuzsa leszögezi: az utolsó esküvő itt a lányáé volt, nem szeretnének sem zsúfolttá, sem túlzottan felkapottá válni. A hely kedves és szerethető, hiszen a szomszéd maga a tulajdonos – ez pedig azt jelenti, hogy ide majdnem vendégségbe érkezik a látogató.
