Az Északipart egy évente egyszer megjelenő, kifejezetten terjedelmes magazin, de az Ötvös Csöpivel a címlapon június végén dobbantó szám egy bő hónappal később most kapott egy különszámot. Pontosabban bormagazint, ahogy azt a címlap hirdeti. Itt a Balaton-felvidék borászait veszik sorra egyáltalán nem fennhéjázó szakmaisággal, kifejezetten jó sztorikkal.

Az, hogy van egy csomó jó borász a Balaton északi partján, pont akkora túlméretezett közhely, mintha arról kezdenénk papolni, hogy késnek a vonatok a déli parton. Ezt mindenki tudja, de egyenként a különböző borászatok sztorija már kevésbé ismert, így amikor kiderül, hogy a Pálffy család már 200 éve Köveskálon él, vagy hogy az 500 főt számláló Szentantalfán kis túlzással minden második embert Dobosinak hívnak, akkor azért nézünk egy nagyot.

Az Északipart stábja pedig pont ezt a hiányt pótolta: végigjárták a borászokat, borászklánokat, és alaposan kifaggatták őket nemcsak a boraikról, de az életükről és a hétköznapjaikról is. Persze kap az egész egy jól átlátható keretet: szó esik általánosan a Balaton-felvidék borkultúrájáról, valamint egy kiemelkedően sikeres, XIX. századi, Sümegről származó borkereskedőről is, aki amellett, hogy értelmetlenül nagy bortermelő területeket vásárolt fel, a borait Európa nagyvárosaiba is eljuttatta Rómától kezdve Madridon át egészen Londonig.

A borászok bemutatása - különös tekintettel az apáról fiúra szálló hagyományokra - a Káli-medencében kezdődik, majd következik Badacsony és környéke, végül pedig a Balatonfüred-Csopak régió. A szövegekben persze előfordul a szakmázás, de még egy laikus számára sem zavaró módon, mert a hangsúly a sztorikon van: kiderül, hogy Istvándy Tamás miért nem hajlandó rozét készíteni, vagy a kiváló nagyüzemi vonalat működtető Szeremleynél mit jelent a minimax elve.

A csopakiak szakmai kódexének és a ténynek, hogy tavaly egyik borász sem tudta megugrani a közösen megalkotott követelményeket, külön cikket szenteltek, de szó esik arról is, milyen a talaj összetétele a különböző borvidékeken, és a honos fajtákról is adnak rövid gyorstalpalót. Fehérből és vörösből is.

A cikkekben érezhető a pozitív szemlélet a régió és az itt élők iránt: minden sorból árad az optimizmus, hogy a mostanában elinduló folyamatok segíthetnek abban, hogy a környék élővé tudjon válni, és ezek a nagyszerű borászok ne csak egy túlméretezett skanzen kellékei legyenek. Erről az is árulkodik, hogy nemcsak az országban, de egész Európában is különleges helynek nevezik az északi partot, hiszen a kontinens nyugati felén is nagy dolog, ha már a rómaiak is termeltek az adott területen bort.