WLB: Nem első alkalommal jöttél Magyarországra játszani, mik a benyomásaid, milyen az itteni közönség?
Wilkinson: Szeretem ezt az országot, szeretek itt játszani. Amikor először jöttem ide az A38 hajóra, éreztem, hogy teljesen más a közönség, mint mondjuk Ukrajnában. Az emberek tényleg táncolnak, amint beindul a zene, elkezdődik az őrület, ami nagyon vagány. Budapest pedig egy gyönyörű város: voltam az Akváriumban is, ahol szintén nagyon jó reakciókat kaptam. A közönség együtt énekelte a dalokat, és fantasztikus atmoszférája volt az egésznek - ezért is vagyok izgatott, amikor Magyarországra hívnak.
WLB: Maradtál várost nézni Budapesten, illetve most tudsz időzni kicsit a Balatonnál?
Wilkinson: Sajnos nem, másnap rögtön utaztam tovább, ahogy most a Strand Fesztiválról is mennem kell holnap reggel - pedig ahogy látom, a színpadon éppen egy plüsselefánt és egy félmeztelen lány is van (az interjú készítésekor éppen a Soerii és Poolek koncertje zajlott - a szerk.), szóval ígéretes a hangulat.
WLB: Hogyan készültél a mai koncertre? Nagyon más lehet vízparton játszani, mint egy londoni klubban.
Wilkinson: Az utóbbi időben gyakran lépek fel fesztiválokon, kialakult a rutinom ebben a műfajban is - a hangulat miatt pedig végképp nem aggódom, mert tapasztalataim szerint a magyar közönség nagyon nyitott.
WLB: Hogyan határoznád meg a stílusod?
Wilkinson: Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor drum 'n' bass némi muzikális, vokális éllel.
WLB: Mikor szerettél bele ebbe a zenébe?
Wilkinson: Körülbelül 16 éves koromban, kilenc évvel ezelőtt. A bátyámtól kaptam egy drum 'n' bass minidiscet, ami teljesen elkapott, rongyosra hallgattam, majd elkezdtem beleásni magam a műfajba, és belevágtam a zenecsinálásba. Végül öt évvel később alá is írhattam egy lemezszerződést.
WLB: Azt tudod, hogy az MR2 Petőfi rádió, ennek a fesztiválnak a névadója rongyosra játssza az Afterglow című slágeredet?
Wilkinson: Tényleg? Wow, ezt még nem is hallottam. Hát mondhatjuk valóban, hogy ez a szám volt az igazi nemzetközi "áttörésem".
