WLB: Egyenesen Erdélyből érkeztél a Strand Fesztiválra, a hosszú utazás ellenére a koncerten mégis hatalmas hangulatot teremtettél, még egy kis stage diving is belefért. A közönségből merítesz erőt?
Péterfy Bori: Ez most egy különösen sűrű időszak volt, pontosan ez a hatodik koncertem egy héten belül. Amikor megérkeztem, azzal fogadott a sok barát, zenész, hogy jönnek vissza bulizni, mert annyira nagy élmény volt fellépni ezen a fesztiválon. Mindenki azt mondta, hogy ez a nyár bulija, a legjobb közönséggel: szó szerint olyanokat mondtak, hogy a hangulat az első Sziget fesztiválokhoz mérhető, úgyhogy reménykedve mentünk fel a színpadra. Nem kamuztak: a közönség fantasztikus volt, a késői időpont dacára. A fesztivál vége felé általában már olyan fáradtak az emberek, hogy ugyan próbálnának bulizni, de már leginkább csak zombiszerűen álldogálnak, a Strandon viszont olyanok voltak, mintha most érkeztek volna meg, őrületes energiákkal. Nagyon boldogok vagyunk, mert nagyon-nagyon sokat számított, hogy így fejezzük be a szezont.
WLB: Egyszer azt mondtad, hogy a mai napig van benned egy nagy adag félelem, drukk, mielőtt színpadra lépsz. Ez még mindig így van?
Péterfy Bori: Mindenkiben van némi drukk. Persze, abszolút van bennem izgalom, hogy vajon mi fog történni, de valószínűleg ezt én magam gerjesztem, mert azt gondolom, hogy rutinból felmenni, egy teljesen nyugodt állapotból nem is lehet. Kell az adrenalin, amely élteti az embert, hiszen fantasztikus érzés, hogy ennyi ember mind rád kíváncsi. Nincs más lehetőség, maximálisan kell teljesíteni.
WLB: Hogyan tudod menedzselni az anyaságot ekkora tempó mellett?
Péterfy Bori: Nem akarom titkolni, hogy borzalmasan nehéz. A férjem nagyon sokat segít ebben, és én is lemondok sok mindenről. A színházi szerepeimet kevés kivétellel visszadobom, mert egyszerűen muszáj nemet mondani. Nem akarok olyan anya lenni, akit a gyereke csak fényképekről lát. Nagy élmény egy kisgyereket nevelni, én pedig maximalista vagyok, próbálok mindenben jól teljesíteni. Néha padlót fogok, de valami mindig átsegít.
WLB: Ha már színészet: szerepelni fogsz az HBO Terápia című sorozatának második évadában. Hogyan kerültél be ebbe a produkcióba?
Péterfy Bori: Az első évadban sok kedves barátom és kollégám játszott, és mikor láttam a kész produkciót, jó értelemben a sárga irigység mardosott. Szerintem ilyen színvonalú sorozat még nem volt Magyarországon. Lehetett nagyjából tudni, hogy 2-3 új szereplő kell az új évadba, így nem volt túl nagy esély arra, hogy egy hozzám hasonló karaktert keresnek, aztán elmentem a castingra, és mégis kiválasztottak. Mondanom sem kell, hogy nagyon sokat számít az ember önbizalmának, hogy az HBO menedzsmentje és külföldi producerek választanak szereplőket. Nálunk itthon jellemző a filmes szakmára, hogy az embert ide-oda rakják, beskatulyázzák. Pár évvel ezelőtt megkaptam a filmkritikusok díját, azóta pedig gyakorlatilag nem is forgattam - nagyon furán mennek nálunk a dolgok, így ez a szerep nagyon jót tett az önbizalmamnak. Tavaly szeptember-október-novemberben forgattunk, már maga a munkafolyamat is fantasztikus volt, életem legnehezebb és legnagyobb szerepe minden szempontból.
WLB: Milyen karaktert alakítasz?
Péterfy Bori: Egy ügyvédnőt játszom, aki fiatalon járt már a Mácsai Pál által megformált pszichológusnál, Andrásnál terápián. Akkor történt valami közöttük, és a karakterem onnan datálja az élete félresiklását. Egy baromi kemény, sikeres és gazdag nő, aki borzasztóan magányos és gyakorlatilag a pszichológusát hibáztatja, amiért egy rossz döntést hozott még fiatalon. Ez a történetszál arról szól, hogy hogyan göngyölítik fel a történteket - a nő életének titkairól elég borzalmas dolgokra derül fény.
