A hirtelen lecsapó balatoni viharok tömeges szerencsétlenségeket is okozhatnak, mint például az 1961. július 13-án, a Balatont elözönlő zivatarlánc is, amely emberéleteket követelt. A kis hajókon, jellemzően nyugodt vízen kievező horgászok még ma is nagy veszélynek vannak kitéve, ők ugyanis általában nem tájékozódnak az interneten közzétett ultrarövidtávú előrejelzésekről és riasztásokról, ráadásul sokszor a parton villogó viharjelzést is figyelmen kívül hagyják. A sekély víztől eltávolodva így könnyen bajba kerülhetnek a viharos Balatonban.
Ezzel szemben a vitorlázók, és a náluk is önállóbb szörfösök például naponta többször is ellenőrzik az előrejelzést, ezen belül is leginkább a széltérképet, amely 2 napra előre, óránkénti lebontásban jelzi a várható szélerősséget. A tapasztaltabb szörfösök általában be sem mennek a vízbe, míg fel nem kapcsolják a másodfokot (percenként 90 felvillanás, minimum 60km/h-s váható szél, míg az első fok percenként 45 felvillanás 40-60km/h közötti szélerősséggel) – mégis jóval kevesebbszer kerülnek bajba, mint például a horgászok.
Az elsőre egy űrkutató állomás és repülésirányító központ valamiféle egzotikus keverékére hasonlító épületben, melyet az Ybl díjas Molnár Péter tervei alapján építettek meg és adtak át 1956-ban, 4 meteorológus dolgozik 12 órás szolgálatban azon, hogy időben kiadják a viharjelzést – ha szükséges.
A praktikus okok miatt (például egy keleti medencében fellépő vihar miatt Keszthely környékén nem szükséges a riasztás) 2012 óta három medencére osztott balatoni viharjelzés kiadásával kapcsolatban több nyomás nehezedik a meteorológusokra. “A cél, hogy minél kevesebb legyen a riasztás, azonban emberéleteket is kockára tehetünk azzal, ha nem jelezünk, de mégis lecsap a vihar” – mondta Dr. Horváth Ákos, az intézet többszörösen kitüntetett és a szakmában nemzetközileg is elismert vezetője. A bekövetkezési ráta egyébként 85-90% között van, ami azt jelenti, hogy minden tíz jelzésből egy nagyon bizonytalan.
Az obszervatóriumban a szakképzett dolgozók mellett a számos, sokszor sci-fi filmekbe illő műszerek látják el adatokkal a szolgálat szuperszámítógépeit, méghozzá igen gyakran, 10 perces frissítésekkel. Ezen kívül több száz, országszerte elhelyezett mérőállomás segíti az Országos Meteorológiai Szolgálat munkáját.
Az előrejelzések (ultrarövid-, rövid-, közép- és hosszútávú) elkészítéséhez többféle modellt is használnak, amit az OMSZ saját munkatársai által kifejlesztett megjelenítő-rendszerrel értékelnek ki. A különféle szeles vízi sportot űzők például maximum 2 napra előre szokták olyan biztosnak látni a beígért viszonyokat, hogy akár szabadnapot is kivegyenek egy jól vitorlázható vagy átszörfözhető napért. A szolgálat munkatársai hangsúlyozták, hogy 10 napnál nagyobb távra már csak nagyon bizonytalanul tudják megjósolni, hogy mivel érdemes számolni az időjárás terén.
Az itt dolgozó szakemberek egyébként a szélviharok és zivatarok kutatásával is foglalkoznak. Ez a nowcastinghoz, azaz az ultrarövidtávú előrejelzésekhez tartozik, így a veszélyes időjárási jelenségekre történő riasztásban igen fontos szerepet játszik. Ilyen jelenség lehet például a szupercella is, ami egyszerűen megfogalmazva egy rendkívül gyorsan forgó és egyben pusztító zivatarfelhő – ilyenre azonban évente csak pár példa akad. Még szerencse, ugyanis ezzel nemhogy a horgászok, de még a legelvetemültebb adrenalin-függők sem szeretnének a vízen találkozni.
