Őrült mulatozás a siófoki éjszakában: egy Balatonföldvárról érkezett tiszti társaság tagjai a Balaton vizében állva isszák a pezsgőt. Közben a lámpák lesötétítve, és aki éppen nem iszik, vagy táncol, az a harcokról beszél. Ilyennek írta meg Karinthy Ferenc a közelgő háború árnyékában zajló utolsó „békebeli” balatoni nyaralást Hátország című novellájában.
1944 tavaszán a harcok még nem Magyarország területén dúltak, de a Balatonnál már megjelentek a hadiüzemek bombázására repülő angol és amerikai bombázók, amikre a tó fölött magyar és német vadászgépek csaptak le. Sokan lehettek tanúi a nyári Balaton egén zajló légi harcoknak, melyek után sokszor a tó vízébe, vagy a környező erdőkbe, szántóföldekbe csapódtak a találatot kapott repülőgépek. Az első repülő, egy angol bombázó Gyenesdiásnál zuhant a Balatonba, amit a háború végéig még 40-50 gép követett.
A légi harcok kezdete után pár hónappal a szovjet hadsereg is elérte Balatont. A véres háború nem csak az égen és a tóparton, de még a tó jegén is zajlott. Elsüllyesztették a balatoni hajókat, és elpusztult a híres balatonfüredi fürdőház is. Hitler utolsó offenzíváját a Balaton keleti csücskéből indította 1945 márciusában.
A háború után a strandokat és hajózási útvonalakat megtisztították a roncsoktól és egyéb vízbe került hadianyagoktól. Mégis a mai napig pihennek repülők a Balaton mélyén, melyek időről időre-felszínre kerülnek. 1996-ban Balatonföldvárnál hozták fel egy Junkers-88-as német bombázó maradványait. 1999-ben egy nagyrészt épségben maradt szovjet Il-2-es csatarepülőt emeltek ki a vízből Balatonkenesénél, 2003-ban egy ugyanilyen gép motorját ásták ki az alsóörsi nádasból.
A máig vízben heverő repülőknek sem a száma, sem a pontos helye nem ismert, vagy legalábbis nem nyilvános, mendemondák és félinformációk övezik. A tóban lévő roncsok sokak fantáziáját megmozgatták: makacsul tartja magát a Balatonba süllyedt német Tigris tankok legendája, de a népszerű Ötvös Csöpi-filmek második részében, a Csak semmi pánikban is egy tóba zuhant német repülőből előkerült kincset próbálnak megszerezni.
Bár a felfedezős tévécsatornákon csodaszép filmeket lehet látni elsüllyedt japán hadihajók roncsai között úszkáló búvárokról, a balatoni roncsok felkutatásával egyedül nem tanácsos próbálkozni. A tó medrében heverő gépekben fel nem robbant bombák, üzemanyag és a pilóták maradványai is lehetnek.
Sajnos hiába tervezték, eddig még nem valósult meg a Balatonnál a vízbe zuhant repülők maradványait és a balatoni harcokat bemutató múzeum. Az épségben kiemelt Il-2-es repülőt és a földvári roncsokat is a Szolnoki Repüléstörténeti Kiállítóhely őrzi. Így maradnak a fotók, és az emlékhelyek.
Ezek közül legelőször is a szigligeti Rókarántó dombot ajánljuk. A Rókarántón álló hófehér „Kiskápolna”, a körülötte lévő fákkal és a balatoni kilátással már csak fekvése miatt is mindenképp felkeresésre ajánlott. A kápolnával szemben áll egy emlékmű, ami egy közelben lezuhant amerikai bombázó legénységének emlékét őrzi. Az alsóörsi temetőben két szovjet harcos nyugszik: Mironov hadnagy és Teszlenkó tizedes harci gépe az alsóörsi nádasba zuhant. Az ő gépük motorját ásták ki 2003-ban, de maradványaikat már a hetvenes években kiemelték, és itt temették el.
Zamárdi közelében is lezuhant egy amerikai repülő, de a pilóta még idejében kiugrott a gépből. A sebesült amerikait elfogták a csendőrök, akik mivel nem tudtak angolul, a nyaralók közül kerítettek egy kislányt, aki tolmácsolt nekik. A pilóta később hazajutott, a kislány családja pedig emigrált, és évtizedek múlva egymásra is akadtak az USA-ban, és együtt látogattak vissza Zamárdiba. A zamárdi strandon, a Mauro Ristorante mögött is található egy emlékhely, ami a légi harcokban elesetteknek állít emléket. Szintén Zamárdiban, a széplak-alsói vasútállomás közelében a Tarrka Militaria - Világháborúk múzeuma nevű magángyűjteményben különféle katonai relikviákat, köztük a környékbeli harcokból itt maradt tárgyakat lehet megnézni.
A tóba nem csak repülők zuhantak bele: a jégen is zajló téli harcok miatt aknák és lőszerek is a Balatonba kerültek. A háború utáni mentesítés sajnos nem lehetett száz százalékos. A tó vízéből, így a strandokról is szinte minden nyáron kerül elő egy-egy háborús maradvány.
Ha valamilyen fémes tárgyba botlanál a strandon, pláne, ha hengeres és nem egy lyukas vascső, akkor könnyen lehet, hogy valamilyen ottmaradt robbanószerbe botlottál. Ennek kb. egy a több százezerhez az esélye, belehalni pedig még ennél is kisebb, de ettől még érdemes komolyan venni. Ha gyanús tárgyra lépsz, ne vedd fel, ne rugdosd, és főleg ne kelts pánikot. Inkább menj ki a partra, és értesítsd a hivatalos személyeket.
