Club Aliga Üdülőközpontot Balatonvilágoson találjátok, karnyújtásnyira a balatonaligai vasútállomástól. 10 hektáros strandjával és 2 km hosszú partszakaszával az egyik legnagyobb létesítmény a Balaton-parton, ráadásul egy 50 hektáros arborétum jellegű őspark is tartozik hozzá. A komplexum nemcsak különleges fekvéséről híres, de 2013-ban és 2014-ben helyett adott az egyik legnagyobb elektronikus zenei fesztiválnak, a B.my.Lake-nek is. Területének azonban nem mindegyik része látogatható. A lezárt részen több omladozó, évtizedek óta elhagyatott épület is áll, amelyekről sokan csak a rendszerváltás után szereztek tudomást.
Balatonvilágoson, - illetve a ma már hozzá tartózó Balatonaligán - a szocialista párt üdülője működött az ötvenes évektől a nyolcvanas évekig. A szocialista hatalom kiépítésével szinte egy időben megjelent az új vezetők üdülésének biztosítása. Országszerte pártüdülők létesültek, hogy a káderek és családjaik megfelelő körülmények között tölthessék szabadságukat. A legkedveltebb üdülők a Balaton partján helyezkedtek el: Aligán, Arácson, Földváron és Tihanyban. Ezek közül is a legnagyobb az aligai üdülőkomplexum volt.
Állítólag Vas Zoltánné (Vas Zoltán 1945-től és 49-ig a Gazdasági Főtanács, majd Országos Tervhivatal vezetője 1949 és 1953 között) talált rá a településre, rendszeresen nyaralt az orvosszakszervezet üdülőjében. Később villát béreltek Aligán, és az odalátogató funkcionárius ismerősöknek is megtetszett a környék. 1948-ban a párt kisajátította a települést, a lakosokat, nyaralótulajdonosokat áttelepítették a környező falvakba, néhány épületet megtartottak, a többit lebontották.
Például a dombon álló községházból alakították ki a komplexum éttermét, ahol egyszerre akár ötszáz főt is ki tudtak szolgálni. Aligát két részre osztották: Aliga I-en az apparátus tagjai nyaraltak, megyei első titkárok, a budapesti pártbizottság vezetői; Aliga II-n a Politikai Bizottság tagjai, miniszterek és a külföldi államfők, például Hruscsov, Gagarin, Fidel Castro, és Honecker. Még Aliga I-n belül is érezhetőek voltak a különbségek, pozíciótól függött, hogy ki milyen lakosztályt, illetve szobát kap, ki kerül kőépületbe és ki kerül fabungalóba.
Kádár Jánosnak annyira a kedvében akartak járni, hogy a hetvenes években, Bauhaus stílusban, közel 100 m2-es villát építettek neki, a korábbi másfél szobás kis épület helyére. A IV-es villa előtt a parton egy kis mesterséges szigetet is kialakítottak számára, hogy nyugodtan horgászhasson. Az építtetők gondosságát jelzi, hogy a betonszegélybe horgászbottartókat is öntöttek az „Öregnek”.
A megtisztelt vezetőket különleges védelem vette körül. A pártüdülő egész területét körbezárták, a kapukon csak ellenőrzés után lehetett bejutni. Még Aliga I. és II. között is csak engedéllyel lehetett közlekedni. A kapunál rendőrök álltak, a nyílt vízen motorcsónakon, a komplexum fölé magasodó löszfal tetején pedig géppuskával és légvédelmi tüzérséggel védték az itt nyaralókat. A külföldi államfőknek szállást adó elnöki rezidenciánál a kormányőrök mellett kutyás járőrök is állomásoztak.
Kádárt, ha sétálni ment feleségével a mólóra, akkor is kísérték, többnyire a kormányőrök parancsnoka, „kevéssé” feltűnő fekete lakkcipőben és NDK-s tréningruhában. Kádár rendszerint augusztusban töltött itt egy hónapot a feleségével, úszott, horgászott, olvasott, sokat sétáltak és esténként megnéztek egy-egy filmet. Villájában nem sok vendéget fogadott, mindössze Aczél György volt náluk járatos, a szomszédos V-ös villából.
Mindkét üdülőben sokféle lehetőség adódott a szabadidő eltöltésére, az üdülők jól felszereltek voltak, a hetvenes években már vízibicikli, vitorlások, játékszoba, röplabda- és teniszpálya állt a nyaralni vágyók rendelkezésére. A lezárt parton külön pavilonsora volt a pártüdülőnek, ahol lángost és fagyit lehetett kapni, mintha szabad strandon lennének. A Biszku-lányokat pedig motorcsónak húzta, ha vízisízni akartak. A vízisízés, vitorlázás és teniszezés, ekkoriban még sokak számára elérhetetlen volt. A lakosság nagy része örült, ha nyaralás alatt pingpongozhatott.
A pártüdülő vendégei moziba is mehettek a nyaralás alatt. Aliga I. szabadtéri mozijában a legújabb filmeket nézhették meg és rendszeresen volt vetítés. A korabeli kertmozik nagy kedvencei voltak: a Van aki forrón szereti, Marilyn Monroe-val, vagy a Riói kaland, de a Volt egyszer egy vadnyugat sem volt tiltott gyümölcs. Aliga II-n pedig bármit és bármikor vetítettek a vezetőség kérésére, köztük betiltott filmeket is. Az elvtársak esti szórakozását a presszó és az ultipartik mellett ökörsütés is biztosította, ahol népi zenekar húzta a talp alá valót.
Nemcsak a pártvezetők, de az üdülőkomplexum alkalmazottai is kivételezett helyzetben voltak. Fizetésük nem tért el különösebben az átlagtól, de az átlagosnál jobb ellátás nekik is kedvezett. Nehezen beszerezhető presztízsjavakhoz – a banántól a színes tévén át a Trabantig – könnyebben és gyorsabban hozzájuthattak, mint mások. És hogy honnan tudjuk mindezt? Egykori dolgozók emlékei, levéltári iratok és persze a funkcionáriusok beszélgetéseit rögzítő, és párthűséget ellenőrző szervek jóvoltából.
A rendszer iróniája, hogy a lehallgatásokkal szinte egy időben az aligai üdülőben a nagyot halló Tömpe István – 1962-től a Magyar Rádió és Televízió, 1974-től 1983-ig az Állami Rádió és Televízió Bizottságának elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, aki szinte az egész nyarat Aligán töltötte – a Szabad Európa Rádiót hallgatta. A pártkatonák a tiltott rádióadások mellett, a tiltott filmeket sem vetették meg, ezek közül az erotikus filmek mellett a Szelíd Motorosok volt az egyik kedvenc filmje.
