Joey Badass nem egyszerű figura. Jelzi ezt, hogy szereti inkább Bada$$-ként írni a nevét, de az is, hogy olyan sztorik keringenek róla, mint egy balhé az ausztrál Falls Fesztiválon, ahol – annak ellenére, hogy fellépő volt -, eltörte egy biztonsági őr orrát. Miután leülünk az interjúra, alig két perc múlva, már ez hangzik el: „Én vagyok saját magam példaképe."
Ez így elsőre kifejezetten nagyképűen hangzik, de a következő pillanatban a saját kortársait is az egekbe dicséri: „Kanye most a világ legjobb előadója, haver. Semmi kétség. Nagyon tisztelem az embert." Ha már itt tartunk, rákérdezek, mit gondol egy másik közismert rapperről. "Lil Wayne is jó. Társelőadónak ő a világon a legjobb." A kérdésre, hogy fog-e vele együtt zenélni, jön egy teljesen magabiztos igen, de arra, hogy mikor, csak annyit mond: "Hamarosan".
Badass karrierje 17 évesen indult be igazán, az 1999 című mixtape-pel, amire a zenei újságírók mellett elég sokan felkapták a fejüket - 2012-ben szó volt arról is, hogy leszerződik Jay-Z kiadójához, de ő inkább a brooklyni osztálytársaival alapított egy saját tömörülést Pro Era néven. Sikerült egy horogkeresztre emlékeztető logót választaniuk, de ő azt mondja erről, hogy itt csak a 4-est és a 7-est írták egybe, és senkit nem akarnak megsérteni vele.
Idén januárban jött ki az első stúdióalbuma (B4.DA.$$ - értsd: Before da money), és rögtön az első héten 58 ezer példányt eladtak belőle. Neki a 90-es évek Brooklynja volt a hip-hop aranykora, fiatalon is olyan előadókat hallgatott, mint Notorius BIG, vagy Nas - így nem véletlen, hogy a sajtó is velük szereti összehasonlítani.
A szövegeiben gyakran szidja a rendszert, vagy ami éppen szembe jön: legyen az rendőrség, állam vagy korrupt politikus a Wall Streetről, ezért adja magát a kérdés, hogy a zenéjével valamilyen változást akar-e sürgetni. Ennek ellenére azon kívül, hogy „ezt nem kell sürgetni, a világban most is egy csomó változás történik", nem akar mondani semmit, sőt, kifejezetten azt mondja, hogy hagyjuk a dolgot.
Majd felhozom azt, ami miatt egészen Washingtonig jutott el a híre: idén januárban Obama lányáról felkerült Instagramra egy kép, amin a Pro Era pólóját viseli. A gond csak az volt, hogy a Pro Era csatornáján keresztül történt, ezért a Fehér Ház vizsgálatot indított, hogy jutott személyes kép az elnök családjáról máshoz. Ez szemmel láthatóan hidegen hagyja Joey-t, és nevetve csak annyit mond: „Neked sem tudok erről mást mondani erről, nem tudom honnan került hozzánk a kép". Pedig korábban már kiderült, hogy Malia Obama jóban van az egyik Pro Era kollektívához közel álló arccal, és rajta keresztül jutott fel a kép Instagramra.
Aztán elkezdünk beszélni arról, hogy egy Malcolm X nevű fickó képe szerepel a pólóján, és az ő életrajzát olvasta utoljára. A könyv alapján azt látja, hogy Amerikában a történelem ismétli önmagát, és manapság ugyanazzal küzd az ország, mint az 50-es, 60-as években. Itt valószínűleg a baltimore-i és fergusoni zavargásokra utal, de erről sem akar beszélni.
Filozófusokról már inkább, és köztudott róla, hogy szeret tőlük olvasni. Szókratészt és Konfuciust emeli ki kedvenceiként, de szerinte a hip-hop zene is filozófiát közvetít: "A rap zene olyan filozófia, amit 90 mérföld per órás tempóval kapsz." Ha azt is hozzáadjuk, hogy korábban a színészeten is gondolkodott, nem meglepő mennyire felszabadult és, jól szerkesztett show-t csinált helyenként drum n bass és dubstep betétekkel – és persze a sűrű és elgondolkodtató szövegekkel, amelyek őt jellemzik.
Ehhez képest némileg meglepő, mennyire coelhói magasságokba emelkedik, amikor arról beszél, kiket akar megszólítani a zenével: "Szeretnék az embereknek, de elsősorban a fiatal fekete srácoknak egy pozitív jövőképet adni, és rávenni őket arra, hogy kövessék az álmaikat."
