Balatonfüred irányából közelítettünk, innen kocsival nagyjából egy óra alatt lehet odaérni Sümegre és már maga az autóút is élmény, hiszen az oly sokszor magyar Toscanáként emlegetett Káli-medencén keresztül vezet utunk. A városba beérve kis piros táblák mutatják nekünk az utat az étterem felé, a táblák alapján sokkal inkább számítunk pizzára és gulyáslevesre, mint a Balaton egyik legígéretesebb fine dining-éttermére.
Mediterrán stílusú épület fogad bennünket, buja növényzettel, sziklakerttel, csodás rózsabokrokkal és sok-sok fűszernövénnyel, csak mentából van vagy nyolcféle. Abszolút olaszos hangulat, magukról azonban azt mondják, modern európai konyhát visznek. Nagyon kíváncsivá tettek bennünket, hiszen ez elég sok mindent takarhat.
A séf, Klaus Deutschmann, az a fiatal tehetség, aki az utóbbi években gyakorlatilag végigturnézta a fél északi partot, hiszen dolgozott már a füredi Sparhelt bisztróban, a tihanyi Karolina Fűszerkertben, egy rövid ideig pedig kreatív séfként Köveskálon, a Káli Art Inn-ben is. „Mikor ide beléptem, azt éreztem, hogy megtaláltam a konyhámat, ez lesz az én helyem” – árulta el nekünk a séf. Reméljük ezúttal megállapodik. Mármint, ami a konyhát illeti.
Klaus teljesen szabad kezet kap, minden kreativitását kiélhetni nálunk – avat be minket a kulisszatitkokba a Terazza tulajdonosa, akinek célja nem más, mint az átlagnál jóval magasabb színvonalon művelni a vendéglátást, és egyszerűen jót adni, sallangmentes környezetben. Eredetileg nem akartak éttermet, aztán mégis úgy alakult, hogy a sok utazás, olaszországi tapasztalt és benyomás alapján úgy döntöttek, hogy Sümegen is szükség van egy olyan étteremre, ahol többet kaphatunk, mint egy zsíros gulyásleves, mégis otthonos és barátságos a környezet.
A teraszon lélegzetelállító látvány fogad. A kertben több kisebb, intim hangulatú teraszt alakítottak ki, itt aztán mindenki tud nyugodtan beszélgetni, ejtőzni, anélkül, hogy a szomszéd belehallgatna a fecsegésbe. A sümegi vár, a zöld dombok, és a gyönyörűen kialakított buja kert látványa egyszerűen lenyűgöző.
Az étlap állandóan változik, a séf stílusa viszont eltéveszthetetlen, pláne annak aki találkozott már Klaus gyönyörűen komponált és a végletekig kidolgozott tányérjaival valamelyik korábbi étteremben. Izgalmas ízek, gyönyörű tálalás és kifinomult textúrák jellemzik stílusát. Az étlap megjelenése szerintünk lehetne kifinomultabb, sokkal inkább emlékeztet egy középszerű bisztró étlapjára, mint egy fine dining-étlapra, de ez talán majd még finomítható. A felszolgáló kedves és készséges, minden ételt “elmagyarázott”, ami leginkább azt jelentette, hogy újra felolvasta nekünk az étlapot.
Van háromfogásos menü (3990 Ft), a rendes étlapon két előétel, két leves, négy főétel és két desszert szerepel, emellett van chef ajánlat és persze degusztációs menü (14500 Ft, borral 16500 Ft) is, sőt a gyerekekre is gondoltak, nekik kérhetünk húslevest, rántott husit és palacsintát is.
A friss házi parmezános kenyér isteni, mellé fűszeres és maldon sós francia vaj, és isteni kakukkfüves olívaolaj érkezik. A séf üdvözlőfalata is nagyon ígéretes, sült szárnyashúsos arany színű kis gombóc meggy granitával. Az előételek közül választottunk pácolt lazacpisztrángot angolzelleres almasalátával és pezsgőzselével (2450 Ft), a levesek közül a kedvencünk a hideg gyümölcsleves lett (1390 Ft), ami nyilván nem a klasszikus otthoni tejszínes verzió, hanem színtiszta préselt gyümölcs, granita, és citromos kakukkfüves briós, mascarponéval és friss gyümölcsökkel. Hűsítő, és mennyei.
A főételek közül az abszolút kedvenc a kacsamell mandulás mézes palacsintával, zeller és almapürével (4150 ft), a hús tökéletesen puha és rózsaszín, a bőre viszont ropog, nagyon ajánlott annak, aki szereti az ellentétpárokat, itt a sós és az édes tökéletes harmóniában vannak a tányéron. A napi ajánlatból választottunk tagliatelle-t tigrisrákkal és pezsgőhabbal, ez egy házilag gyúrt tészta, könnyed mártással és hatalmas roppanósra sütött tigrisrákokkal, szinte olyan érzés, mintha egy tengerparti teraszon ebédelnénk.
Nagy meleg ide vagy oda, muszáj volt desszertet is kóstolni, hiszen az ebéd annyira meggyőző volt, hogy vétek lett volna kihagyni a levendula crème brulée-t (1390 ft), ami olyan szép hogy sajnáljuk a tányért szétrombolni. De megéri…
