1990–95 (H)őskor
"Kevesen tudják, hogy a fesztivál a Kapolcson keresztülfolyó Eger pataknak köszönheti a születését. 1987-ben vizét vesztette a kis patak, ami miatt 1989-ben megalapítottam a falu lakóival együtt a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egyletet. Elsősorban azért, hogy visszaszerezzük az elvesztett vizünket. A természetvédelem mellett – ha már a nevünkben szerepelt a kultúra szó – egy párás őszi hajnalon jutott eszembe, hogy csináljunk önmagunknak (azaz a falu lakóinak) egy kulturális bulit. Az akkor 460 lelkes falu lakóival, művész barátaimmal együtt. Így született meg az első, immár ősi fesztivál 1989. augusztus 3–6. között Kapolcsi Művészeti Napok címmel. Volt egy színházi előadásunk (Csokonai Karnyónéja), templomi koncert, Cseh Tamás-koncert, két kiállítás és kb. 500 főnyi közönség. Ők főleg a helybeliek rokonai, ismerősei és az én művész barátaim voltak. Aztán már mindenki ismeri a mese folytatását: 1995-ben, mivel már több település is csatlakozott a fesztiválhoz, szintúgy egy őszi párás hajnalon megszületett az új elnevezés: Művészetek Völgye. Itt a vége, fuss el véle."
"Úgy érzem, hogy az egész kapolcsi gondolkodás egy embernek az ügye. Márta Istvánnak a falu iránt érzett szeretete összehozott egy csomó embert, zenészeket, képzőművészeket, színészeket. Mindannyian baráti kapcsolatból jöttünk ide, egy jóféle együttlét az, ami az embereket együtt tartja."
"Sok barátság szövődött a környező falvak szereplőivel. Az első években én főcsővezető lettem a Kapolcsi Önkéntes Tűzoltó Egyletnél, ami majdnem a Kossuth-díjjal felérő kitüntetés volt. Vagy például én minden évben a Pegazus Panzióban lakom Taliándörögdön, Demjanovich Endre és a családja nagyon jó barátaim lettek, mindig velük vagyok ott, tudják az ízlésemet, miféle húsokat süssenek. Nagyon sok élményem van Cili nénivel is – minden évben kapok tőle rendes tehéntejet."
"Öt éve van Kapolcson Kaláka-versudvar, de már a kezdetektől sokat muzsikáltunk itt különböző produkciókban. Talán 1995-ben történt, hogy Vilmos öcsémmel a Hegyi beszéd című lemezünket mutattuk be egy templomban, és ezt az estet szavazták meg a fesztivál legszebb koncertjének. Jutalmul mindketten kaptunk egy-egy négyzetméter kapolcsi területet. Így lettem kapolcsi földbirtokos. Talán ideje lenne utánanézni, hol is van ez az ingatlan – jól jöhet még valamikor."
1996–2008 Középkor
"Olyan fesztivál, ahol nem feltétlenül kell játszani. Mindenképp egyfajta alternatíva, hogyan is lehet fesztivált csinálni. Példa nekem. Az a fajta gondolat, ahogy ők gondolkoznak a fesztiválról, közel áll hozzám."
"A kedvencem az volt, amikor bedöglött a hangcucc, és kifordítottuk a kontrolládákat, hogy a közönség hallja a Bordély boogie-t."
"Életemben először 2000-ben voltam a Völgyben, groupie státuszban, ugyanis szoros szálak fűztek a Söndörgő zenekar egyik tagjához. Akkor még ők is viszonylag kezdő zenekarnak számítottak, én pedig csak ácsingóztam, hogy egyszer talán énekelhetnék komolyabban, viszont nagyon sokat jelentett nekem, hogy más zenekarokat megfigyelhetek közelről, ezért jöttem Kapolcsra."
"Kapolcson a falvak között menő a stoppolás. Sose gondoltam volna, hogy a régi kis Toyotámba rajtam kívül még befér 8 lelkes útszéli."
"2004–2005-ben, amikor még Vörösmarty drámatagozatos gimis voltam, meghívást kaptunk egy páros színdarab bemutatására Pulára, a Bárka Színház színpadára. Az volt a darab címe, hogy Snitt. Ez egy körülbelül harmincperces, improvizációra épülő, kétszereplős színdarab volt, amiben végig öltözködtem."
"A legszebb élmény a kora estében Kapolcsról Dörögdre átsétálni valami jó kis koncertre. Közben kifeküdni egy dombra, aztán visszafelé stoppal kitetetni magunkat Cili néni kocsmájánál. Ezt minden nap szívesen megtenném!"
"A taliándörögdi római katolikus plébániában jó pár évvel ezelőtt kezdtük el a helytörténeti dolgokat gyűjteni, de ennek volt már előzménye: egy raktár Jani bácsinál, szintén Taliándörögdön, a vasüzemben. Azt kinőttük, és a plébános úr adott helyet, hogy el tudjunk kezdeni egy nagyobb anyagot gyűjteni. Mindenféle szerkezetek vannak itt, amik a régi paraszti kultúrának voltak a részei. A Zelei Gabi barátom azt mondta egy kisfilmben, hogy van itt minden Jézuskától a géppuskáig. Ez tulajdonképpen az Ősök házára is érvényes."
"Állunk Kiss Mónival a pulai Faluház nyitott ajtajában, hátul, kinn a fűben. Nemrég találkoztunk a Völgyben. Egymáshoz bújva, lassan együtt mozgunk a gyönyörű muzsikára. Benn Balanescu és Ada Milea zseniális párosa, ahogy viccesen válaszolgatnak egymásnak, „thankyouthankyouthankyou...” Boldog este. 2008-ban Mónival létrehozzuk az Ördögkatlant. Most lesz a nyolcadik. Thank you, Völgy."
2008– 2015 Modern kor
"Egy cirkuszi sátorban játszottunk egy olyan évben, amikor nagyon úgy tűnt, hogy nem lesz Kapolcs, és nagyon emlékezetes volt a helyszín és a közönség. Visszafogott volt, senki sem tudta, hogy mi lesz, lesz-e jövőre újabb. Volt benne nagy várakozás meg fájdalom is, ezáltal különleges volt a fesztivál hangulata. Nekem nagyon tetszett."
"Mindig szeretünk szerenádot énekelni szerelmeseknek. Énekeltünk már olyan párnak, akik 50 éve vannak együtt, olyannak is, akik nemrég házasodtak, és olyannak is, akik két hónapja voltak együtt. Négy évvel ezelőtt Kapolcson szintén kiválasztottunk egy párt, akiknek szerettünk volna szerenádot énekelni. Ilyenkor persze részletesen kikérdezzük őket a nézők előtt, hogy mióta vannak együtt, mit gondolnak egymásról stb., amit mi dalba foglalunk. Műsorvezetőnk, Bódy Gergő a szokásokhoz híven kezdte a kérdéseit feltenni a csillogó szemű szerelmeseknek, mikor is kiderült, hogy a pár az előző nap este, a patak partján talált egymásra. Soha ekkora ovációt és tapsvihart nem hallottunk még közönségtől, mint akkor."
"Kapolcs az a hely, ahol mindenki jól érzi magát. Annyira otthonos, bensőséges hangulata van, hogy mindenki el tudja magát engedni. Nincs a frusztráció és görcs, ami a nagy fesztiválokon. Az a hely, amikor otthon ülsz a kertben, piknikezel egyet, és tényleg csak azokkal vagy, akiket szeretsz."
"Itt a kezünket belemárthatjuk, beletunkolhatjuk a művészetbe. Azok az értékek, amik lehet, hogy nagyon távol, magányos műhelyekben jönnek létre, szépen összegyűlnek, és érthetővé, élvezhetővé válnak a nagyközönség számára."
"Volt egy nemzedék, a ’70es évek „nomád nemzedéke”, akiknek többet jelentett a népművészet a színpadi táncegyütteseknél és a matyó babánál. A fiatalok megismerték, megtanulták és a mindennapi életben használták a hagyományt. Táncoltak, énekeltek, és megújították a népművészetből táplálkozó tárgyi kultúrát. A hagyománynak ezt a kreatív, közösségi jellemzőit mutatja be és élteti a Muharay-udvar a Művészetek Völgyében. Meglepetést keltett 2010-ben a Kapolcson átvonuló vőfélyes, zenekaros lakodalmi hívogató. Több százan állták körül a menyasszony-öltöztetést, és a búcsúztató szívszorító pillanatainál könny csillogott a szemekben. Nem írom le a tradicionális lakodalmi szokás rítusait és tréfás szokásait. Szereplőként soha nem tapasztalt érzés volt a némán jelen lévő, meghatott közönség, aki a következő pillanatban már partner volt a féktelen mulatságban. A népművészet megtalálta a helyét a Művészetek Völgye műfajilag sokszínű alkotószellemű, ötletgazdag közösségében."
"Itt volt az esküvőnk Senával. Minden időnk esküvője. Az 1. Nemzetközi esküvőfesztivál. Aki ott volt, azóta is emlegeti."
"A Demo Woodon készített mókuskerék a Hello Wood táborának egyik központi elemévé vált, amelyen mindenki imádta levezetni a napi energiáit. Mi is valahogy így lehettünk Áronnal a tábor végén, amikor az az ötletünk támadt, hogy Csórompusztáról a szántóföldön át elmegyünk vele Kapolcsra. Mikor a fűúthoz értünk, épp arra jöttek a rendőrök, akik nem annyira díjazták, hogy mókuskerékkel akarunk bringásokat előzni. Addig tartott kimagyarázni a sztorit az éjszakában, hogy le is merült a rendőrautó aksija. Mi segítettünk volna nekik betolni a kocsit, ha ők is betolták volna a kerekünket a kocsmáig, de akkor már nem volt kedvük nevetni. Végül a kollégáik mosolyogva megérkeztek, és konstatálták, hogy ezt a bűncselekményt is sikerült jól megelőzni."
"A legkedvesebb Kapolcsom úgy 3-4 éve lehetett, amikor végig lenn laktunk, és két népzenész prímás barátunktól kalotaszegi zenét tanultunk úgy, hogy beült mellénk még 8-10 fiatal muzsikus is. 11-től 4-ig gyakoroltunk, majd minden este mentünk muzsikálni. Utána persze vissza a Kobuciba, és reggelig örömzene."
"2013-ban, a negyedik Palya-udvar legutolsó napján csináltunk egy stábbulit. Az előző két hét sűrű életanyaga minden mosolyunkban ott volt, tánc közben nevettünk, sírtunk, ittunk, öleltünk. Jött a vihar, rázta a hatalmas diófa leveleit. Egy emberként mozdultunk, percek alatt összepakoltunk – majd a vihar elégedett vigyorral odébbállt. Elvitte a szél."
"Egészen kicsi koromban jártam először a Művészetek Völgyében látogatóként a szüleimmel. Hat éve kezdtem dolgozni a fesztiválon, szponzoráció keresésével foglalkoztam. Később lett egy, majd több helyszín, amelyekért én feleltem, 2013 szeptemberétől vagyok a jelenlegi pozíciómban, ami nagy megtiszteltetés és óriási kihívás. Az a típusú ember vagyok, aki, ha valamivel foglalkozik, szívét lelkét beleteszi, de nyugodt is vagyok, mert a Művészetek Völgyében az ember szíve-lelke a lehető legjobb helyen van."
"Tavaly a nagy saját koncertünk után a harsonással és a gitárossal nekiálltunk sétálgatni, körülnézni, hogy mit lehet még csinálni. Így kötöttünk ki egy almafa alatt, ahol ki volt rakva egy dob, egy gitár és egy basszusgitár. Mi itt letelepedtünk, és minden hangszert próbálgatva reggelig zenéltünk. Kisebb közönség is odagyűlt közben, és azt képzeltem, hogy szupermenő dobos vagyok (pedig egyáltalán nem)."
"A legkedvesebb élményem, mikor tavaly ettünk valami raguszerűséget. Életemben nem voltam olyan éhes, és ilyenkor nagyon necces, ha egy új helyre megy az ember, rossz lesz a kaja, de én szerencsére életem legjobb kajálásán voltam ott túl, ezért csak remélem, hogy ez a bizonyos árus idén is ott lesz, és alig várom, hogy ehessek a kajájából."
"Blues színpad, szakadó eső, rengeteg ember. Nagyon élveztük, mert közvetlen, családias koncert volt. Backstage az óvodában, közönség a kertben. Ez az igazi Művészetek Völgye, nagyon helyénvalónak éreztük mindezt."
