WLBA: Milyen zenén nőttél fel?
Everlast: Édesanyám rengeteg 50-es évekbeli doo-wopot és soult hallgatott, apám pedig a country-t és a rock and rollt szerette. Emiatt gyerekként nagyon sok különböző zenét hallgattam, aztán erre jött még a hip-hop, ami mindent megváltoztatott számomra.
WLBA: Most szoktál zenét hallgatni?
Everlast: Amikor van időm akkor persze, de azt nem akarom, hogy ezek a zenék megzavarjanak, ha saját dalt írok. Nekem most már igazából nincs új zene, leginkább a régi klasszikusokat szeretem, mint Otis Redding vagy Sam Cooke, esetleg James Brown.
WLBA: Mostani előadó, akit bírsz?
Everlast: Nagyon bírom Kendrick Lamar zenéjét. Próbálok mondani valamilyen együttest is, de most egy sem jut eszembe. Szeretem Radioheadet páldául, de ők egyáltalán nem újak. Mostanában mindenhol hallasz egy-egy dalt, amit nagyon bírsz, csak olyan sok helyről jön a zene, hogy nem tudod megjegyezni az előadókat.
WLBA: Macklemore most az egyik legnépszerűbb rapper. Róla mit gondolsz?
Everlast: Na, őt ismerem! Még nem találkoztam vele, de hallottam már a zenéjét.
WLBA: Bírod a zenéjét?
Everlast: Inkább elismerem. A zenéje nem mindig az én stílusom, amit csinál, azt jól csinálja. Az egy nagyon jó szám, amiben a melegházasság mellett áll ki (Same Love - a szerk.).
WLBA: A szöveg, vagy maga a zene tetszik benne?
Everlast: A dallam nagyon király, de maga szám jó, ahogy van az üzenettel, amit közvetít. Nem csak a melegeknek szól, hanem egy fontos állásfoglalás az egész kialakult helyzetről. Ez a dolgunk, minden zenésznek ezt kell tennie. Ki kell állnunk a véleményünk mellett. Még ha nem is bírok egy-egy számot, azt mindig értékelem, ha valaki beleáll a helyzetbe, és határozottan elmondja, amit gondol.
WLBA: Mi a legnagyobb különbség egy amerikai és egy európai fesztivál között?
Everlast: Már nem igazán játszom amerikai fesztiválokon, legutóbb nézőként kimentem a Coachellára, mert közel volt hozzám. Az európai fesztiválok sokkal változatosabbak, amikor volt szabadnapom, simán elmentem európai fesztiválokra körülnézni. A közönség például Európában kevésbé kényes. Ők akkor is jól akarják magukat érezni, ha sárban kell fetrengeni, ezt bírom. Az amerikaiaknál pedig azt látom, hogy csak azért mennek el egy fesztiválra, hogy becsekkoljanak, csináljanak egy selfie-t és mehetnek is haza. Megmutathatják Instagramon. Tudom, hogy úgy beszélek, mint valami öreg pasas, de az emberek mostanában így élnek.
WLBA: Mire vagy a legbüszkébb a karrieredből?
Everlast: Arra, hogy még mindig itt vagyok, és még mindig úgy zenélhetek, ahogy szeretnék. Nem valaki mást utánzok, hanem a saját cuccomat csinálom. Lehetek kőkemény MC, aztán játszhatok country zenét ha úgy van kedvem, vagy felmegyek a DJ pult mögé, mert otthon mixelni is szoktam.
WLBA: Volt már olyan, hogy egy House of Pain koncerten nem játszottátok a Jump Aroundot?
Everlast: Kizárt. Ha valaki eljön egy House of Pain bulira, akkor erre a dalra vált jegyet. Haver, ez a dal a mai napig fedezi a számláimat. Ha csak én, Everlast lépek fel, akkor nagyon ritkán játszom a Jump Aroundot. Csak ha pont olyan hangulatban vagyok és a közönség teljesen őrült, akkor esetleg.
