A helyi legendák szerint talán jégverem volt annak idején a Vérkúti utca 2. helyén. Családi archívumokban létezik egy-két régi fotó az épületről, amely a századfordulón már biztosan vendéglő volt, és a mostani Fészekké alakulását megelőzően is ez volt a fő profilja. Nemrég azonban tulajdonosváltás és felújítás történt, ezért is látogattuk meg őket rögtön a nyitáskor.
Annak idején egy házaspár vitte a boltot hosszú éveken át, majd a férj elhunyt, és a felesége már soknak érezte a munkát. Eladta az épületet, amelyet végül a Hilltop Borászat egyik alapítója, Keresztury Éva vett meg, aki nem akart változtatni a profilon: egy (új) éttermet álmodott ide. A név nem véletlen, gondolati-hangulati kötődés van a fővárosi Fészekhez is a séf, Szelindi Károly szerint, akivel leültünk beszélni.
Ő maga is érdekes életutat járt be: 2006-ig Olaszországban dolgozott, egy lombardiai kis családi étteremben, ahol bergamói ételeket készített. Akkor átnyergelt a kereskedelemre, és tíz évre letette a fakanalat, majd régi ismerőse, Keresztury Éva hívó szavára visszatért a konyhába.
„Az értékteremtés a cél, nem feltétlenül csak a profit” – vázolta fel a Fészek ars poeticáját. Elérhető árakon akarnak jó minőségű ételeket kedvesen felszolgálni, és ez itt nem csak a szokásos marketingduma: látszik az étlap árain is. Alapvetően magyar termékekkel dolgoznak, de ahogy Szelindi fogalmazott, ha jön jó cukkini Olaszországból, arra sem mondanak nemet. Az étterem belsője amúgy kész, a kerthelyiségen kell még csiszolni, de már várják a vendégeket.
A fix étlap mellett lesz szezonális is, na meg mindemellett napi ajánlat (egyfajta ebédmenü) 1500 forintért levessel, (akár vega) főétellel és desszerttel. Különösen nagy reményeket fűznek a zánkai kétkezeshez, ehhez a kebabhoz kissé hasonlító, egy ezresért kapható ételhez. Az alapja sült kisvekni, ebbe megy a lassan sült sertéshús, a salsa- és a citrusos mártás, illetve a zöldségek. Ez a fogás már most népszerű, nem kizárt, hogy turnézni is fognak vele (lásd a fenti képen).
A szintén 1000 forintos pástétomukat is kóstoltuk – ez valóban nem az a bolti májas, amelyet a kerek vákuumcsomagolásba pumpálnak, és kellemesen plasztik az ízvilága. Ez omlik, puha, betölti az ember száját az ízével, és az azt fedő fűszervajréteg teszi igazán különlegessé. A recept francia, a fűszervaj pedig narancsos-kakukkfüves. Finom és könnyed volt a levezető desszert, a gyümölcsös házi krémes is, amelyben a barack dominált igazán. Ez 800 forintba került, ahogy minden desszertjük, ezen is látszik, hogy tartják a szavukat az ár-érték aránnyal (amúgy a 4200 forintos bélszínsteak a legdrágább ételük).
Szelindinek a szemesi Kistücsök a nagy példaképe minden téren, így az étlapban is. Szerinte jó, hogy nem mennek el Csapody Balázsék túlzottan a fine dining irányába. Amúgy a labor típusú konyhát Szelindi sem veti el, „minden konyhai technológia érdekel” – vallja.
