Tegyük be a bárányt a Land Roverbe
Már a szentbékkállai templom mögötti vaskapun egy bárányos plakát fogad. Bár tízből kilencen arra tippelnének (köztük mi is), hogy a bárány Photoshoppal került a kiállítás terébe, a valóság ezúttal teljesen más, pontosan azt látjuk, ami történt, a bari tényleg bent járt. Nem is akárhogy: a jelenlegi kiállítótérbe tavaly egy fehér lovat cipeltek be a közeli lovaspólópályáról egy kaszkadőr segítségével. A lóról készült fotó olyan jól sikerült, hogy úgy gondolták, az új, állatos tematikájú kiállításhoz is egy hasonló képet készítenek. A kőtengernél megállapodtak egy gazdával, betették a Land Roverbe a jószágot, majd a kiállítótérben elkészült a sztárfotó.
A Szőr/mentén. Állatmesék. címre keresztelt kiállítás a Pegazus nagyobb belső terében kapott helyet. „A kiállító művészek szürreális, ironikus alkotásai ahhoz az emberiséggel egyidős kultúrkincshez nyúlnak vissza, melyben az állatvilág az emberi lét absztrahált változata, s mely ily módon könnyedén vált – és válik a mai napig – a vallás, az erkölcstan vagy a pszichológia továbbá az irodalom és a művészet muníciójává” – olvashatjuk a kiállítás kísérőszövegében.
Nagy Gabriella abszurd tájképein legalább olyan meglepő pozíciókban találjuk az állatokat – például egy szarvast világító aganccsal –, mint Kovách Gergő vicces szobrain, amelyek gyakran közmondásokat vagy közismert szókapcsolatokat, irodalmi idézeteket formálnak meg. Szöllősi Géza alkotásai egyszerre horrorisztikusak és humorosak, de mindenképp meghökkentőek.
Kis érdekesség, hogy Szentbékkállától nem messze, a diszeli Látványtárban is nyílt a közelmúltban egy „állatos” tematikájú tárlat, ahol elég komoly nevek állítottak ki, így érdemes lesz azt is megnézni.
A megnyugtató kortárs
A másik teremben egy kortárs fotóművészeti kiállítás kapott helyet. A BLU című csoportos kiállítás a TOBE Gallery által képviselt venezuelai és magyar fotográfusok, valamint argentin, venezuelai és spanyol kollázsművészek munkáiból ad válogatást. Marco Bell, Carolina Chocron, Mészáross László, Opitz Tamás, Rocío Montoya, Ricardo Parra, Amalia Pereira, Riskó Gáspár és Carla Tabora kék képei szinte kizárólag az eget, a vizet, vagy vízparti városokat jelenítenek meg, de az ábrázolás helyett a lelki folyamatok bemutatása, az elmélyülés a meghatározó elem a képeken.
