Lassan kezdődik a Művészetek Völgye, a házaknál már készülődnek, Vigántpetend határában megjelentek a kemping első lakói. Még megállunk a fő út mellett, a langallósnál, majd fölkanyarodunk Csórompuszta felé. Nincs messze sem Kapolcs, sem Vigántpetend, mégis egy kicsit a világtól távol, szántóföldektől és ligetes erdőktől övezve találjuk magunkat. A néhány év alatt külföldön is komoly hírnevet szerzett Hello Wood nemzetközi tábora lassan a végéhez közeledik, a tudatosan elhelyezett installációk között láthatóan fáradt, de lelkes táborlakók. A legviccesebb az a társaság volt, akik egy különleges perzseléses eljárással dolgoztak, így néhány nap alatt olyan színt és öltözetet kaptak, mintha egy több hónapos dzsungelharcra készülnének.
A terület maga egyébként csak első pillantásra tűnik kissé kaotikusnak, az alkotások többsége teljesen helyspecifikus, egyáltalán nem mindegy, hogy hová helyezik el őket, ezért még a tábor elején kiválasztják a helyeket, ha úgy tetszik, ez kicsiben egy rendezési terv. A szerszámokat egy erre szolgáló helyiségből lehet kölcsönözni. Mindig vezetik, hogy kinél mi van, így ha valaki keres egy eszközt, nem kell a teljes területet bejárnia – mondja Huszár Andris, a Hello Wood egyik alapítója.
A szervezők figyelnek az újrahasznosításra is, és kiemelt cél a helyi közösségek, a környékbeliek bekapcsolása is a tábor életébe. Ez lehet konyhai munka, alapanyag-beszállítás, de a darus és a pálinkaelosztó ember is a helybeliek közül került ki, és természetesen a terület megtisztításában is számítottak rájuk, hiszen a Csórompuszta melletti Csóromfölde korábban növényekkel benőtt, elhagyatott terület volt. Ez mostantól nem így lesz, a letelepedő táborból egy egész évben használható kampuszt szeretnének fejleszteni néhány állandó épülettel, raktárakkal, szerszámoskamrákkal, szabadtéri konyhákkal és szakrális terekkel.
Elsőként a már említett, különleges technológiát, a japán Shou Sugi Ban tradicionális eljárását használó csapat installációját nézzük meg, ami önmagában egy háromdimenziós „folyamatábra”, vagyis végigkövethetjük rajta a perzselés, a mosás, dörzsölés, olajozás folyamatát, a végén pedig leülhetünk a padra. Az eredmény gyönyörű és tartós felület.
A katedrális az egész tábor egyik legszebb installációja, amely mögött szép gondolatok állnak. A készítők az itt talált kövekből újjáépítették az itt talált, háromszáz éves település egyik házának lábazatát, a körbezárt részen pedig egy tűzrakó helyet hoztak létre, majd erre építették fel a fából készült struktúrát. A faoszlopok alját az előző csapat által megtanított technológiával tették tartósabbá és ellenállóbbá. Az alkotás három funkciót lát el: a tűz körüli összegyűlés, a világ előli elvonulás és egyben az ősök tiszteletének helye.
A tábor érthetően egyik legnépszerűbb projektje az a függőágyház, ami ötvözi a guaraní indiánok házainak szerkezetét és a brazil építészeti strukturalizmust. A projekt egyben tisztelgés az egyik legjelentősebb modern brazil építész, Lucio Costa előtt.
A paravánokkal kialakított erdei közfürdő a római idők hagyományaihoz nyúl vissza, hiszen egykor a fürdés inkább közösségi esemény, a pihenés egy formája volt. A paravánokat tartó oszlopok követik a terep adottságait.
A Tűzfészek névre keresztelt installáció készítői a hagyományos magyar tűzrakó helyek és a nyári konyhák kialakítását vizsgálták meg, majd kialakították a közösségi térként is működő szabadtéri konyhát.
A Lenyűgöző tömeg névre keresztelt projekt keretében több mint száz, rendkívül egyszerű, de annál hasznosabb tárgy keletkezett. A könnyen mozgatható, de raktározáskor egymásra is pakolható elemek használhatóak ülőbútorként vagy éppen kis asztalként is.
A Project Villa a tábor történetének első típusháza, amelyet hat fiatal MOME-hallgató hozott létre. A kilátóként is használható házat földcsavarok stabilizálják.
A Kosmos Architects által vezetett csapat egy 9 méter magas falat épített, amelyet hatalmas földcsavarokkal rögzítettek. Az inkább összekötést, mint elválasztást szolgáló fal szolgálhat bárként, madárfészekként és mozi részeként is.
A faluba belépőket a Fal mellett egy másik installáció, a Leltár fogadja. Ez egy megérkezést segítő épület elhúzható tetővel, biciklitárolóval, öltözővel, szemétlerakóval és tárolókkal.
A különböző elemek rendszeréből álló, azokat játékosan összekapcsoló Migráns lak(hat)ás nevű installáció a különböző elszállásolási szituációkat járja körül. A projektnél kiemelt szempont volt a felhasznált anyagmennyiség csökkentése.
A kísérleti épületben testet öltött, szántóföldre néző Remetelak félig nyitott, félig zárt oldalfalaival, minimális bútorzatával az elvonulásra vágyó lakóknak nyújt menedéket.
A csapat idén egyébként egy, a szociális építészet nemzetközi és hazai példáit bemutató könyvet is megjelentetett, ami többek között azokra a kérdésekre próbál választ találni, hogy melyek a jelenség közép-európai sajátosságai, valamint hogy hogyan integrálódnak az elkészült alkotások egy közösség életébe. Az igényes kiállítású kötetet a FUGA-ban, az Írók Boltjában vagy itt lehet megvásárolni.
