Balatonfüred belvárosa elképesztő megújuláson ment keresztül az elmúlt években, amit a gasztronómiai kínálat robbanásszerű fejlődése kísért; ennek az lett az eredménye, hogy több átlagon felüli minőséget hozó étterem is nyílt. Ezek közül az egyik legismertebb a belvárostól kissé feljebb, a Szent István téren álló Bistro Sparhelt, amely fennállásának alig másfél éve alatt önálló úti cél lett.
A bizarr párosításokra is hajló gourmet konyha mögött álló csapat úgy gondolta, hogy kipróbálja magát a parti sétánynál, a kikötő mellett is. Itt szélesebb a közönség, ami előny és egyben nehézség is: nem kizárt, hogy erre legnagyobb az egy négyzetméterre eső felhajtottgallér-viselők száma a világon, a közeli sétányról átszüremlik a koncertzenekar retródallamainak néhány hangfoszlánya, szemben dübörögnek a zamárdi fesztiválok mélynyomói. Szerencsére egy félreeső, kellemes parti részen találjuk az éttermet, a tó felé árbócrengeteggel, bent modern belső térrel, hatalmas terasszal, türkiz székekkel, fa asztalokkal, rajtuk kő formájú sótartókkal.
A konyhát a fiatal séf, Elek Balázs vezeti, a csoportot pedig az Olimpia Étteremből, majd a Laci!Pecsenyéből ismert Takács Lajos neve fémjelzi. Mint Balázs fogalmaz, „vele szoktunk beszélgetni az ételekről, receptekről”. Bár minden „friss, helyi és kézműves”, nevetve tekintenek el attól, hogy ők is ezeket a bőven túlhasznált szavakat mantrázzák. A környékbelit itt ugyanis tényleg szó szerint kell venni: amit csak lehet, itt, illetve a Pécselyi-medence fölött található Barnagon szeretnék megtermelni. A zöldségek jó része már most is onnan érkezik, hamarosan pedig a baromfit is onnan hozzák. A Balaton-felvidék jó még sajtokban, ecetekben, a hal a tó környéki gazdaságokból érkezik, de természetesen van, ami nincs meg helyben, a feketekagyló Bretagne-ból, a lencse Puyból, a pecorino Olaszországból érkezik.
Minderről természetesen nemcsak beszélgettünk, hanem kóstoltunk is. Elsőként a konyha ajándéka, a kacsanyelv érkezett meg, ami köszöntőként egy bevállalós, de az édes-savanyú jus-vel együtt emlékezetes fogás. A válogatott olívabogyókat és füstölt kacsamellet kenyérrel a kacsaropogós névre hallgató szekcióból választjuk, amit inkább beszélgetéshez, borozáshoz találtak ki, de előételként is remekül működnek. Az intenzív ízű, omlós, sópehely és némi zöld kíséretében érkező kacsamell füstölése házilag, a konyhán történik. A háromféle olívabogyó három karaktert jelenít meg, nagyon izgalmas, ahogy az a Spanyolországból származó olívaolaj is, amit simán, házi kenyérrel kérhetünk – a létező legjobb borkísérő.
Jelenleg egyetlen leves van az étlapon, cukkini krémleves érlelt sonkával, kovászolt cukkinivel, édesköménnyel (1290 forint). A sűrű és krémes levest kancsóból töltik ki, íze friss, a mennyisége pedig főétellel ér fel.
A főételek közül kipróbáltuk a szürkeharcsát, ami a tarhonyarizottóval és a paprikákkal (4330 forint) nagyon izgalmasan mutat a tányéron piros-fehér-zöld színeivel. A levendulás kecsketejhab egy leheletnyit lágyít az egyébként kápiahab és sült jalapeño által dominált tányéron. A kacsamell salátafőzelékkel szintén érdekes és izgalmas párosítás.
A friss tészta aszalt paradicsommal, bazsalikommal és pecorinóval (2490 forint) – ahogy a neve is mutatja – egyszerű, de annál finomabb, nem lehet vele tévedni.
Végezetül egy desszertet is megnézünk. Balázs nagyon szereti a csokit, de mint nevetve mondja, a származási országok tekintetében Lajossal nem vitatkozik, ezért kompromisszumként mindkettőjük kedvence, egy brazíliai és egy madagaszkári is szerepel a csokoládé és meggy nevű desszertben (1690 forint), amiben az alapanyag fagyi, ganache (selymes, lágy csokoládékrém) és por állapotában is megjelenik.
