We Love Balaton: Kezdjük a számokkal: hány kilométert eveztél, és mennyi időt töltöttél összesen a vízen?
Mario Stecher: Az egész tó partvonalát végigeveztem, ez 236 kilométer, mindösszesen 37,5 óra alatt, amiből 36 órát töltöttem evezéssel. Egyetlen 1,5 órás szünetet tartottam csak az első 24 óra után, ugyanis ekkora már gyakorlatilag nem maradt energiám. Elaludni nem igazán tudtam, annyira fájtak az izmaim a testem minden egyes pontján, hogy 10 percenként felébredtem. Minden órában tartottam egy 2-3 perces szünetet, de ezt az időt is a deszkámon töltöttem: ilyenkor egy-egy energiaszeletet, izotóniás italt, illetve minden 6 órában egy proteinshake-et fogyasztottam.
WLB: Jártál már a Balatonnál vagy Magyarországon? Mi volt a motivációd, hogy pont itt vigyél véghez egy ilyen teljesítményt?
MS: Nem, még sohasem! Miután már az összes nagyobb európai tavat körbeeveztem, ezért csak idő kérdése volt, hogy mikor valósul meg Közép-Európa legnagyobb tavának a körbe-SUP-olása. A mostani még számomra is feszített tempó volt, általában három napot szánok egy ilyen túrára, nem pedig másfelet.
WLB: Volt olyan hely, ami valamiért a kedvenceddé vált a túra során?
MS: Sajnos azt kell hogy mondjam, hogy a tavon folytatott utam egésze keserves élmény volt. Folyamatos harcot vívtam mind mentálisan, mind pedig fizikálisan – szó szerint fájdalmas élmény volt! Közben mégis határozottan élveztem a nádasokban vagy a mellettük való evezést. Biztos vagyok benne, hogy ez egy csodálatos tó, de ahhoz, hogy ezt az oldalát jobban megtapasztaljam, újra el kell látogatnom ide, és hagynom kell időt, hogy kiélvezhessem – ugyanis erre most nem volt lehetőségem. Most egy métert sem úsztam a tóban, így már csak emiatt is muszáj visszatérnem.
WLB: Hogyan foglalnád össze a másfél nap alatt szerzett tapasztalatokat, összehasonlítva a többi hasonló expedícióval, amit már a hátad mögött tudhatsz?
MS: Ez volt életem legjobb, egyben legrosszabb élménye. Pozitívum, hogy a mentális erőmmel sokkal inkább tisztában vagyok, mint korábban bármikor. Most már azt is látom, mire képes a test, ha megadják neki a lehetőséget, hogy nagy dolgokat vigyen véghez. Mindemellett ez egy igazi rekord és egyben úttörő teljesítmény az európai SUP-szcénában, amire nagyon büszke vagyok! Negatívum a fájdalom a testem minden részében, kiváltképp a vállaimban, a kezeimben és a gerincemnél. Rendkívüli módon kimerült a testem, még napokkal az evezés után is van négy lábujjam, amit még mindig nem érzek. Eddig ez volt a legnehezebb expedícióm.
WLB: Hogy tetszett összességében a tó és környéke, lett itt kedvenc helyed?
MS: Tó? Nekem inkább olyan volt, mint az óceán! Az egész út egy érzelmi hullámvasút volt a számomra, Tihany viszont egyértelműen örökre elfoglalta az első helyet a szívemben! Meglepő volt, hogy mennyire sekély tó a Balaton. Hihetetlen, milyen messzire ki lehet sétálni, ilyet máshol még sosem tapasztaltam. Nagy kár, de a Balatont körülvevő tájból sajnos nem sokat láttam. A feleségem és a gyermekeim már vártak rám itthon, ráadásul most Németországban a sok esőtől hirtelen megáradt folyókban kitűnően lehet szörfözni, ezért is haza kellett sietnem.
WLB: A szűk időkorlátok ellenére volt lehetőséged valamilyen magyar specialitást megkóstolnod?
MS: Sajnos erre sem maradt időm. Ugyanakkor ez is egy nyomós ok, hogy mindenképp visszatérjek ide, szeretném közelebbről is megismerni az itt lakókat és a helyi ételeket. Legalább, amikor megérkeztem a Balaton-kerülésből, Andreas, a SUP Center vezetője rendelt nekem két pizzát, az egyik magyaros volt – ez nagyon ízlett!
