A szemesi kikötőben a parton várakozva érezzük, hogy ez a nyár valami más. Van már csíkos pólónk, kolostorromokat térképeztünk fel az erdő mélyén, túraútvonalon érkeztünk Kapolcsra - egyszóval valóban meghódítjuk a tó környékét. Ha ezek nevetséges apró lépésnek tűnnének, eláruljuk, hogy a 19. századig szinte egyáltalán nem fürdőztek a tóban, még az itt élők is csak a partjáig jutottak, így most nekünk, 21. századi nyaralóknak jut a magyar tenger valódi meghódítása - ki horgászbottal, ki gumimatraccal, ki szörfdeszkán evezve. A kikötőben találkozunk tehát a kapitányunkkal és vezetőnkkel, Misi bácsival és Ferivel. Mindketten évtizedek óta horgásznak és hajóznak, Feri egy korábbi vállalkozása pedig horgásztatással is két és fél évtizede foglalkozott, így tapasztalatban nincs hiány. Felülünk a Multi 85-ösre és kihajózunk a nyílt vízre, azon belül is arra a területre, ahol vezetőink szerint az elmúlt pár napban a legnagyobb halrajok voltak. Ahol ugyanis sok a kishal, ott előbb-utóbb feltűnik egy-egy ragadozó is.
Bedobunk, és várunk: ha kell, horgászvezetőink biztosítják a megfelelő botokat, a felszerelést, és ha kérünk, tanácsot is adnak. Az évtizedek alatt rengeteg tapasztalat halmozódott fel, így tényleg hasznos tippeket tudnak adni, de bele nem szólnak, ha a topmenedzser hatméteres vízben úszózni akar (értsd: esélytelen), akkor úszózik – ez nem a tőzsde, itt nincs tétje a dolgoknak, legfeljebb nem fog semmit. Legrosszabb esetben marad a fürdés, ami még akkor is nagy élmény a tó közepén, ha nem akadt semmi a horgunkra.
A szerelést és a módszert az dönti el, hogy milyen halra megyünk. A legnépszerűbb a fogas, a legtöbben ezt szeretnék kifogni, mások harcsáznak, és pontyra is sokan mennek. Vezetőink mindenben segítenek, így teljesen kezdők is mehetnek, csak hogy egy példát mondjunk, a fogas és a ponty esetében teljesen máshogy jelentkezik a kapás, így máshogy is kell őket megfogni. Nekünk szerencsénk volt, a délelőtti időszak ellenére egy fogassal térünk vissza. A városi gyerekek boldogságával örülünk ennek az emberfeletti teljesítménynek, és hirtelen végigfut az idegszálainkon több évezred büszkesége: van zsákmány, és életben maradunk. (Misi bácsi szintén lelkes, de neki ez inkább megszokott, mint nekünk.)
Az itt horgászókra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint bármelyik horgászra, engedély hiányában velük sem horgászhat senki. A halakat el is lehet vinni a szabályok szerint, de támogatják a sporthorgászatot, a kifogott halak visszaengedését.
A Balaton Fishing egy mikrovállalkozás, amelynek vezetői komolyan gondolják, hogy sok környékbeli lakosnak teremthetnek állandó bevételi forrást, ráadásul a horgászszezon nemcsak másfél-két hónapig, hanem egészen decemberig tart. Idén 10-12 embernek tudtak így megélhetést biztosítani, legálisan, számlára kifizetve mindenkit, de a tervek szerint akár 2-300 főnek tudnának munkát adni. Ehhez olyanokat keresnek, akiknek a hajó mellett sokéves tapasztalat is a birtokában van.
Az úgynevezett horgászvezetőket a jövőben képezni is szeretnék, hiszen a vendégeket kiszolgálni, őket a megfelelő vizekre vinni, velük horgászni sok ismeretet igényel. Emellett legalább az alapszavakat (pl. fish és swim, please) is elvárják mindenkitől egy-két idegen nyelven, hiszen a vendégek döntő többsége külföldi. A mi kapitányunk, Misi bácsi például nemcsak alapszinten, hanem kiválóan beszél németül, hiszen sokáig dolgozott Németországban.
