Volt egyszer Tapolcán egy hagyományőrző népfőiskola, ahol Franta Dezső restaurátor fafaragást tanított egy maroknyi fiatalnak, és korábban játszótereket épített. Ez inspirálta Kocsis Csabát és barátait arra, hogy belevágjanak egy saját vállalkozásba, amelynek helyszíne az akkor üresen álló kapolcsi Ilona-malom lett.
Csak egyikőjüknek volt faipari végzettsége, de ez nem tartotta vissza őket. Csaba bölcsész, néprajz–angol szakon végzett, fordított és tanított, ahogy a felesége is. Kezdetben a legfőbb közös motivációjuk egy több lábon álló közösségi projekt elindítása volt. Mindannyian szerettek volna vidéken élni, mezőgazdasággal foglalkozni, állatokat tartani, és úgy gondolták, csak mellékesen készítenek majd faműves dolgokat. De mindebből egyre nagyobb teret nyert és egyre meghatározóbb lett a játszótérépítés.
25 éve építették meg az első játszóteret a hagyományőrzéssel foglalkozó Napraforgó Népfőiskola Egyesület számára, 2000-ben pedig, amikor rendszeressé váltak a megrendelések, céget alapítottak. Ma már 12-en dolgoznak, négyen az irodán, nyolcan a kivitelezésben. A malom épületét kinőtték, így már csak a székhelyük és az iroda van itt, a műhelyt Kapolcson, egy ipartelepen alakították ki. Csapatukban van asztalos, ács, erdész, táj-és kertépítész tervező, pedagógus, néprajzos és szobrász is.
„Arra törekszünk, hogy egy játszótér ne csak a kihelyezett eszközök összessége legyen, hanem a teret magát is úgy alakítsuk ki, hogy lehetővé tegye a játékot. El tudjanak benne bújni, szaladgálhassanak, és legyenek benne olyan növénybeültetések, ahol a gyerekek bogarászhatnak” - mondta a We Love Balatonnak Csaba.
„A játék az életre felkészülés egyik legfontosabb terepe. Közben a gyerekek bele tudnak helyezkedni más szerepekbe, elképzelt eseményekbe. Mi erre szeretnénk lehetőséget adni nekik egy olyan fantáziadús világ megjelenítésével, ami játékra inspirálja őket.”
Munkáikban meghatározó a természetes anyagok használata: a csapat kezdetektől akácfával dolgozik, amelynek rönkjeit természetes formában használják fel. Náluk az egyedi stílusuk része lesz az is, hogy helyenként a láncfűrész nyomai is látszódnak a fában.
„Egyre nagyobb volt bennünk az igény, hogy jobb és jobb játszótereket készítsünk. Innentől fogva két dolog vált meghatározóvá a fejlesztések során: egyrészt egy építészeti-esztétikai igényt támasztottunk magunkkal szemben, másrészt egyediek akartunk lenni, mert a tartalmasabb, nagyobb játékélmény lehetőségét akartuk nyújtani.”
Az egyediség mellett arra is törekednek, hogy az adott játszótér összhangban legyen a környezetével, élővilágával. Például itt a Balatonnál a nádasokkal, vagy éppen természethű, felismerhető formában jelenítik meg a halakat.
„Nem tartjuk jónak, hogy Szingapúrtól Amszterdamig ugyanolyan játszószerek vannak a parkokban, és ha valakit lepottyantanának az égből egy játszótérre, nem tudná beazonosítani, melyik földrészen jár.”
Csaba példaértékűnek tartja azt a kezdeményezést, amely Angliából indult, ahol célul tűzték ki a játszóterek megújítását. Megfigyelték ugyanis, hogy a sablonos eszközökkel (és egyébként sok pénzért) megépített játszóterek egy idő után nem érdekesek a gyerekek számára, egyszerűen nem vonzzák őket, így egyre több időt töltenek a számítógépek előtt. Ennek egészségügyi és mentális következményei ellen tenni komoly kihívást jelent mind a szülőknek, mind a kormányzatoknak. Ezért határozták el, hogy megújítják a köztereket, nemcsak a gyerekek, de a fiatalok számára is.
Az Ilona-malom Műhelyben is fontos szempont, hogy ne csak a gyerekek, hanem a kamaszok is jól érezzék magukat. Ez főként olyan játszóterek esetében fontos, ami középiskolák közelében épül. És mivel a játszótér egyben egy közösségi tér is, ahol a szülők találkoznak és beszélgetnek egymással, arra is figyelnek, hogy kényelmes padokat alakítsanak ki.
A természetes anyagokból készült játszóterek egyetlen hátránya, hogy több karbantartást igényelnek (elsősorban a festést illetően), mint a fém eszközökkel berendezett, ipari létesítmények. Csaba szerint nagy hiba, hogy ma a fenntartó könnyen lemond a különlegesebb játékokról csak azért, hogy kevesebb feladata legyen. Még akkor is így döntenek, ha más minőségű játékélményt nyújtanak. Szerencsére a Balatonnál így is tíz különböző helyen találkozhatunk a játszótereikkel.
Természetesen alapvető cél a játszóterek biztonságosságának kialakítása is, ugyanakkor lehetővé teszik, hogy a gyerekek találkozzanak kihívásokkal, és megtanulják felismerni a veszélyhelyzeteket.
A Balatonon kívül már az ország minden megyéjében, sőt külföldön, Németországban és Svájcban is vannak az Ilona-malom Műhelyben készült játszóterek. Azt, hogy mennyire sikerültek jól, azt a lelkes gyerekek mellett mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy idén ősszel megnyerték a Magyar Termék Nagydíjat.
