A Balatonboglár felett található Nezde-dombra a helyiek szerint talicskán tolták fel egykor a járni alig tudó időseket, hogy itt gyógyuljanak. A legenda szerint Somogyország egykori urát, Koppány vezért temették itt el. Ma egy nem mindennapi szoborpark áll a dombtetőn.
Körülbelül 2 órás somogyi túránk a Balatonboglárhoz közeli Szóládról indult. Csendes zsákfalu ez, hosszú szőlősorokkal övezve, löszfalba vájt pincesorokkal díszítve.
A faluból Nezde-kültelek felé kell vennünk az irányt. Akár kerékpárral, akár gyalog is nekivághatunk az útnak, a terepviszonyok teljesen jók.
Itt természetesen nem találkozunk magasra nyúló bazaltsziklákkal, mint a túlparton, de az erdőkkel borított somogyi dombság bája legalább olyan lenyűgöző.
A szépen rendben tartott, út szélén álló feszület is jól mutatja, hogy dolgos emberek élnek erre. Még ma is sokan foglalkoznak szőlészettel-borászattal. És ami még nekünk fontos lehet: szívesen fogadnak szállóvendégeket a „Tiszta udvar, rendes ház” minősítést joggal kiérdemlő portákon.
Ha valaki idáig autóval jött volna, akkor ezen a pontos biztosan sétára kell váltania, mert elindul a hegymenet.
Visszatekintés a domboldalról a faluból megtett útra. A Dunántúli-dombság jelentős részét fedi erdő, főként gyertyános-tölgyesek, bükkösök borítják, de megtalálható itt az ezüsthárs is. A sok erdőnek köszönhetően vadban is rendkívül gazdag a vidék.
Mielőtt elérünk a szoborparkoz, lehetőség nyílik egy kis piknikezésre az öreg szelídgesztenyefa alatt. Közben a tájékoztató táblát elolvasva megismerkedhetünk a vidék rovarvilágával, flórájával is.
A somogyi vidék érintetlensége, nyugalma igazi kikapcsolódásra nyújt lehetőséget, távol minden forgalomtól, turistaáradattól.
Innen már hamar elérjük a Nezde-dombi Kupa-Koppány vezér Emlékparkot, amit Szkíta Golgotának is neveznek. Dr. Baksafalvi Soós László belgyógyász-háziorvos, író hozta létre feleségével, az énekes Csuka Mónikával, mert szeretett volna a magyarság régi vallásának jelképes stációt állítani.
Kilenc emlékművet állítottak itt fel 2002-ben. Itt áll Attila szobra, Csaba királyfi székely kapuja, Baján kagán köve, Karaul táltos, Koppány és Babba Mária szobra, a Veronika-harangláb, a Kettős kereszt, és mellette a Mónika-kilátó.
Az 5. stációban Karaul táltos szobra áll, kezében a dobbal. Ahogy a többi szobrot, ezt az alkotást is a csíkszeredai szobrász, festő, grafikus Koszti István Miklós készítette. A táltos alakját százéves tölgyfából faragta ki a művész.
A 1-es stáció Hunort és Magort ábrázolja, háttérben a csodaszarvassal.
A szoborparkon végigsétálva, egy éles jobb kanyart véve beérünk az erdőbe, ahol a zöld háromszöget követve indulhatunk tovább az Alman-tető felé, ami Somogy megye legmagasabb pontja a maga 316 méterével.
Mielőtt nekivágunk, itt is lehetőségünk nyílik egy kis civilizált piknikezésre, és felmászhatunk a mini fakilátóba, hogy végigfuttassuk szemünket a lankás tájon.
A jó hír, hogy ha nem szeretnénk gyalogolni, innen is nyugodtan folytathatjuk az utat kerékpárral. Gyalog innen már csak negyed óra Somogyország legmagasabb pontja. Egyetlen más megye sem kapott egyébként „ország” jelzőt hazánkban. Somogy nemcsak 6000 km²-es területének, hanem Koppány vezérnek is köszönheti, hogy így emlegetik, hiszen az ő birodalma volt ez a vidék.
Az úton felfelé megláthatjuk a Balaton kékjét is, és persze az északi part hegyeit – vagyis amiért a túlsó part legnagyobb rajongói szerint érdemes sétálni a déli parton.
Az északi–déli táj szépségéről szóló örökös vita persze teljesen felesleges, mert amíg a tó mindkét partja tartogat ilyen erdős részeket, addig minden ilyen alkalmi versengés igazságos döntetlenre végez majd.
Továbbra is a zöld háromszöget követve csodás erdei úton sétálhatunk végig.
Ebben az időben már kiváló csemege útközben a csipkebogyó, amit ha megcsíp kicsit a dér, puha lesz. Gyuri bácsi, a híres füvesember szerint egy ilyen kicsi bogyóban több a C-vitamin, mint egy nagy citromban. Mivel a C-vitamin hő hatására elbomlik, nyersen fogyasztva a legjobb.
Sok tölgyes borítja a somogyi dombokat, így nem kizárt, hogy ha kora reggeli vagy késő délutáni órákban járunk itt, akkor makkra vágyó vaddisznókkal is összefuthatunk.
Ezen az útszakaszon is lehetőség nyílik megpihenni egy újabb igényesen kialakított piknikezőhelyen. Érdemes üldögélni kicsit ebben a végtelen csendben és nyugalomban.
Az erdőből kiérve egy tisztásra érünk, innen már hamar megpillantjuk az Alman-tetőre épített geodéziai tornyot.
Az ilyen építményeket az 1970-es években hozták létre, földmérési célokat szolgáltak. Ma már ritkán használják őket, nemcsak a modern technikának köszönhetően, hanem azért is, mert életveszélyesek.
A feljárónál is figyelmeztetik az arra járókat, hogy a toronyba felmenni tilos és veszélyes.
Azt, hogy mi vár ránk fent, nem tudjuk, de értesüléseink szerint ez a látvány fogad.
