We Love Balaton: A bemutatót követő első hétvégén 8300-an nézték meg a filmet, mostanra pedig már több mint 17 ezer ember látta. Első filmes rendezőként mi az, amit remélni mersz?
Tiszeker Dániel: Nagyon szerencsések vagyunk, magyar filmes viszonylatban igen jó kezdőszámot értünk el, örülünk neki, de minden most dől el, mert decemberben jönnek a hollywoodi gigaprodukciók. Egy, nagyjából az átlagos költségvetés egyhatodából készülő kis magyar film a nagy Star Wars ellen - a producerünk nagyon bátor ember. 12 éve dolgozom rendezőasszisztensként és casting directorként, de olyan játékfilmforgatáson még nem voltam, ahol a szokásos 30-40 nappal szemben csak 19 forgatási nap áll rendelkezésre csodát tenni.
WLBa: Több kritika generációs filmként hivatkozik a #Sohavégetnemérősre. Melyik generáció mozija ez?
T. D.: Ez egy nagyon erős kifejezés. A filmünk olyan párkapcsolati jelenségekre reflektál, amelyek a huszonévesek és a kora harmincasok összetorlódott generációjának sajátjai. Ilyen például az online társkereső applikációk és fórumok használata.
WLBa: Korrajz vagy inkább társadalomkritika az, amit megfogalmaztatok?
T. D.: Ez egy szkeccsfilm, pusztán bepillantásokat tettünk, nem volt célunk megváltani a világot. A Wellhello zenekar életéből akartunk megmutatni hat dalt, és azt, hogy ezek a számok az ország hat különböző pontján kinek mit jelenthetnek, milyen életérzést sűrítenek.
WLBa: Olyan véleményt is lehet hallani, hogy a film lényege a csajozás, amely 30 évvel ezelőtt is pont ilyen volt, és 30 év múlva is épp ilyen lesz.
T. D.: Az ismerkedést jelen pillanatban markánsan alakítják az online dolgok. Mondhatnánk, hogy a tinderes randizás ugyanolyan, mint a vakrandizás, de mégsem, mert az applikációkkal korlátlanná vált a hazugság lehetősége. Az egyik részben ezt parodizáljuk. Egy másik az információtöbblet: úgy megyünk el randizni egy lánnyal, hogy gyakorlatilag már mindent tudunk róla. A csajozás alapproblémái ugyan tényleg nem változnak, de az eszközeink igen.
WLBa: Te tinderezel?
T. D.: Két randin voltam, nagyon izgalmas volt. Az elsőt ülve töltöttük el, jót beszélgettünk, és csak a végén derült ki, hogy a lány 20 centivel magasabb nálam, klasszikus vígjátéki jelenet volt, zavarba hozott. A másik alkalommal kiderült, hogy a randipartneremmel évekkel azelőtt már találkoztunk, és ő azóta figyel engem az interneten. Ez a történet megijesztett, benne is van kicsit a filmben, ahogy a stáb más tagjainak Tinder-sztorijai szintúgy.
WLBa: Hogyan választottatok helyszíneket?
T. D.: Amikor körvonalazódott, hogy hat számmal dolgozunk majd, számomra egyértelművé vált, hogy ez hat várost jelent, de azt még nem tudtuk, melyek ezek. Egyetlen kikötés volt, hogy legyen egy balatoni helyszín.
WLBa: És lett. A Balatonon másképp csajoznak vagy pasiznak a fiúk és a lányok, mint pl. Budapesten?
T. D.: A Balatonnak van egy bizsergető nosztalgiája, a felszabadultság érzését jelenti. Az írói gárdával közös élményanyag alapján jutottunk arra, hogy amikor lemegyünk a Balatonra, ott mindig ünnep jellege van a bulizásnak és a csajozásnak. Ugyanaz az érzés fog el bennünket, ha felülünk a vonatra. Ez egy kollektív tudatállapot, amely a mi generációnkban alakult ki. Mindenkinek van valahol a Balaton környékén egy nagymamája, nagynénje, nagybácsija, bárkije, akinek van egy régi háza, és mind voltunk ott gyerekkorunkban. Aztán mindenkinek van egy osztálykirándulós bulija tinédzserkorából. Későbbről van egy emlék egy hajóról, egy siófoki estéről vagy egy balatonfüredi mólóról. Vagyis többfajta balatoni élményanyagból táplálkozik ez a kollektív tudat, ezek mosódnak össze. És bár különböző városokhoz kötődünk, gyakran találunk közös pontokat, ilyenkor örülünk, és ez teremti meg a Balaton bájos nosztalgiáját.
WLBa: A film balatoni jelenetében egy fiú és egy lány összebilincselve ébred egy stégen. Ezt a történetet is a kollektív élményanyag hívta életre?
T. D.: Volt úgy, hogy a fiúkkal egy páran egy iszonyú kényelmetlen betonmólón ébredtünk. Ha az ember a Balatonon forgat, az egy ziccer, nem szerettük volna kihagyni ezeket. Megjelenik a filmben a tóparti büfé, a lángos, a hekk és a jogtalanul használt, szétbulizott nyaraló is. Ezt a klasszikus szótárat, vagyis a mi balatoni alapvetésünket bolondítottuk meg azzal, hogy egy olyan fiút és lányt bilincseltünk össze, akiknek semmi közük egymáshoz.
WLBa: A saját balatoni szótáradban milyen szavak szerepelnek?
T. D.: A nagybátyám régóta vitorlázik, sok kikötőben megfordult: Almádi, Füred, Siófok, most Kenese. Nagy öreg vitorlásként népszerű ember. Gyerekként, ha vele mentem, nagyon büszke voltam arra, hogy mindenhol szeretettel fogadnak bennünket. Régimódi dolog volt ez, kis hajókkal, egyszerű emberekkel, jó érzés volt velük lenni.
WLBa: És a csajozás?
T. D.: Balatoni az első olyan élményem, amikor idegenben meg mertem szólítani egy lányt. Talán Kenesén történt, egy nyári vurstliban. Az unokatestvéremmel horgásztunk, és láttunk két lányt, akikhez napközben nem mertünk közeledni. Az idegenben történő csajozás 15 évesen valahogy nem ment (ma sem megy). Később a balatoni éjszakai láznak köszönhetően csak odamentünk. Mindezt persze borzasztó rossz dumával tettük, valami olyasmit mondtunk, hogy „Hova tűntetek? Hiányoztatok a halaknak.” Iszonyú ciki és égő volt, a lányok kiröhögtek, de azóta is jóban vagyunk. Akkor ott nagyon büszke voltam magamra, hogy oda mertem menni a céllövölde mellett, Kenesén egy lányhoz.
