Hullámhegyek, hullámvölgyek, fohászok a megfáradt lábakhoz és a jó sportkrémekhez, rövid pihenők és valódi, 21. századi vándorrá válás – ez jellemezte a Balaton Camino harmadik napját.
„Csütörtök este kezdtem el beszélni a lábaimhoz, hogy hajrá kispajtások, menjünk, mert aztán jöhet a friss zokni, a Flector tapasz és a felfelé lógatás. Ma már óránként tartottam nekik motivációs beszédet, és közeli padokról hazudtam nekik. Hittek nekem, mentem tovább.”
Az eredeti ígéret szerint ezen a napon sem sajnáltak bloggereink egyet-egyet kerülni azért, hogy igazán jó, télen is nyitva tartó balatoni helyekre hívják fel a figyelmet. A Homola Borteraszon cicás-kolbászos üzemanyaggal töltötték fel magukat.
„...amikor a paloznaki Homola Borteraszra értünk a jéghideg, világosszürke ködben úszva délután 5 körül, akkor pár pillanatra úgy is éreztem, hogy ez maga a lehetetlen küldetés. De nyugalom, váratlan fordulat következik: egy kolbász-sajttállal és egy pálinkával később rekordsebességgel vágtattunk már Füred felé. Közben pedig szólt Barabás Lőrinc, Kispál és a Woodkid.”
A Kredencben pedig diós-fokhagymás pisztránggal és pálinkával ájultak bele az éjszakába.
