"A nap, ami arról nevezetes, hogy túl vagyunk a 100. kilométeren!" - kezdte a Balaton Caminót járó három lány a legutóbbi blogbejegyzést. Tegnap Zánka és Badacsony között kicsit több, mint 30 ezer lépést tettek meg.
A tegnapi posztból kiderül, hogy kell-e tömegre számítani a téli Balaton-parton (nem): "Ha elhalad mellettünk valaki, aki nem az aznapi csoportunkhoz tartozik, az már szokatlan a téli Balaton-parton. Jönnek néha biciklisek, és mély tisztelettel nézek rájuk, hogy ilyenkor menni, azért szép dolog. Aztán rájövök, hogy én se csak kifliért indultam éppen gyalog" - írja Anna.
Annál inkább szembejöhet az emberrel rokon, ha éppen körbesétálja a Balatont: "Szokatlan volt az is, ahogy reggel a zánkai strandnál hangosan jó reggelt köszönt mögöttünk egy srác. Hát mondom jó reggelt, aztán nézem, hogy az unokaöcsém az!"
De nem csak a rokonok tudnak róluk, különben nem folytatódna azzal Anna bejegyzése, hogy Balatonszepezdnél egy néni álldogállt a háza előtt, és várta a lányokat, akik körbekerülik a Balatont.
Dóri rövid időre elhagyta a többieket, Badacsonyörsön meglátogatta a Csendes Dűlő Szőlőbirtokot, róluk korábban itt írtunk. Egyáltalán nem lepődünk meg azon, hogy megérte a kitérő. A Kéknyelű legjobb tulajdonságait mi sem tudjuk figyelmen kívül hagyni, valahányszor arra járunk ("Valójában pont két pohár badacsonyi Kéknyelű után kezd olyan mondatokba az ember, hogy amikor pár éve bemásztunk éjjel a tomaji kis strandra és meztelenül fürödtünk"). Ezen kívül pedig a Csendes Dűlőnek van az a jó tulajdonsága, hogy még a menő borteraszok mércéjén is kivételes kilátást kapunk tőlük: "Nem is sejtettem, hogy az egy órája még ködös, hideg időből addigra olyan fények lesznek, amiktől a lélegzetem is eláll."
