Azt már eddig is tudtuk, hogy az apátságon és a levendulamezőkön túl is van mit felfedezni Tihanyban. A környék vonzerejét tovább növeli az a kilátó, aminek megépülésére – az itteni adottságokat figyelembe véve – csoda, hogy eddig kellett várni. Az Apáti-hegy és környéke teljesen elhagyatott – vagy legalábbis annak látszik – érkezésünk időpontjában. A 2016 novemberében átadott Őrtorony Kilátót büszkén hirdeti a templomrom (mivel mindenki így ismeri, mi is így hivatkozunk rá) oldalában elhelyezett irányjelző tábla. Alig 1,25 km az egész, könnyen teljesíthető kis séta mintegy 25-30 perc alatt. Az eligazító tábla egyértelműsíti az irányt, nem kell a térkép felett fejeket összedugva nagytanácsot tartani – legalábbis itt még nem.
Az már az első lépések után feltűnik, hogy a kilátóra szánt 40 millió forint egy részét kilátót – fontos, nem „a” kilátót, csak kilátót – jelző táblákra költötték: az egyelőre még elágazás nélküli ösvényen kb. 150-200 méterenként találunk egy műanyag (!) jelzőtáblát. Szomorú látni, hogy a meghajlított plasztikot szegekkel rögzítették a fatörzsekbe. Az információ-túlterhelés azonban csak addig tart, amíg az erdőből kiérve el nem érünk egy elágazásig: innentől kezdve csak a belső iránytűnkre hagyatkozhatunk.
Mi azonban A) nagyon jól tájékozódunk és B) tavasz legeleje lévén kopárak a fák, így a rét határában húzódó fasorok csupasz ágai között gond nélkül kivehetjük az Őrtorony sziluettjét. A lényeg, hogy egyenesen, hegynek fel tartunk. Az elágazásban két ösvény fut össze: a templomromtól induló, amelyen mi is járunk, ehhez képest pedig jobbról van egy „bekötőút”, amely vélhetően Sajkod házai közé vezet. Ennek folytatása a rét végéig vezet.
Innentől ismét az erdőben folytatjuk utunkat: táblát itt sem találunk, de az ösvény egyértelműsíti, merre kell haladnunk. Habár a séta egyáltalán nem megerőltető, fájó hiányosság, hogy nem találunk az idősebbek és/vagy a kisgyermekek számára elhelyezett padokat.
Ez az újabb erdei szakasz nem tart sokáig, s ismét egy mezőre, pontosabban egy aprócska fennsíkra jutunk, ahol már az Őrtorony lábát is látjuk – itt végre ismét találkozunk eligazító táblával. Mielőtt azonban meghódítanák a római őrtornyok mintájára épített, több mint 16 méteres kilátót, szemügyre vesszük azt a birkanyájat, amelyet egy középkorú juhász terelget a hegyoldalban. Terelőkutyája (aka Fickó) nagyon barátságos, néhány kedves szó után nem is nagyon akaródzik otthagyni bennünket.
A rövid találkozás megmosolyogtat bennünket, újult lendülettel vágunk neki a lépcsőknek. Látszik, hogy nemrégiben épült a kilátó: a talajrendezés és a tél miatt még a növényzetnek nem volt ideje visszahódítani az Őrtorony környékét. A túlzásba vitt infótáblák után egy újabb fekete pont: a szemeteskukák tartóelemeit elhelyezték, de a kukákat magukat sajnos nem.
Üdítő látvány, hogy hiába a novemberi átadás, a geocaching hívei gyorsan felfedezték a helyet. A háromszintes kilátó – vigyázat, spoiler-veszély! – első emeletére elrejtettek egy dobozkát… A három emeletet gyorsan leküzdjük, s olyat látunk, amit előtte még soha: egyszerre a füredi-öblöt, a tihanyi Külső- és a Belső-tavakat, a Balatont és a Cser-hegyet. Élvezzük a panorámát, ameddig csak lehet. Sajnos nem sokáig, mert – megcáfolandó az elhagyatottságot – egy 12-15 fős társaság érkezik zajongva a kilátó lábához.
A rómaiak őrtornyot – és kilátó ötletet is – adtak nekünk, ez most már biztos. Ahogy az is, hogy tavasz végén és nyáron a könnyű megközelíthetőség és az egyre zöldebb környezet csáberejének köszönhetően slágerhelyszín lehet az Őrtorony.
