ELSŐ
Meglepően könnyedén mászható – legalábbis az első szakasz. Mi be is dőlünk ennek. A Tóti csúcsát Salföldről egy hosszabb, míg a Káptalantóti útról egy rövidebb túraútvonalon érhetjük el. Mi az utóbbit választjuk, leginkább azért, mert szándékunkban áll majd egy késői ebéd – és persze némi Kéknyelű – elfogyasztása az út alján található Istvándy Pincészetben. Útunk innen indul a zöld jelzésen, s rögtön lankás emelkedőre jutunk, ahonnan balra a pincészet szürkemarha állománya legelészik legalább 50 különböző árnyalatban, jobbra pedig füves, bokros terület látható, ahol a bokrok között időnként kivillan az egykori kőbánya sziluettje.
A kőbányába – saját felelősségre – szabad a bejárás, van is egy ösvény jobbra, ahol be lehet menni. Mi azonban mást forgatunk a fejünkben… Az út lassan emelkedik, kényelmes séta akár ebéd után is. Egy hirtelen jobb kanyar után már feltűnik az erdő is, ami itt a hegyen kevésbé sűrű, mint tanútársain, de éppoly hűst hozó egy forró délutánon, mint bármelyik másik fás vidék. A turistajelzések ritkák, de mivel összesen két ösvény visz felfelé, és a másik pontosan a hegy ellenkező oldalán van, így nincs más dolgunk, mint követni az utat.
MÁSODIK
A jobbos kanyar nagyívben megkerüli a kőbányát, és szintben is emelkedik kissé. Ahogy meglátjuk az első présházat, s a bánya meredekebben ívelő emelkedését, térjünk le az útról, s hágjunk fel a domboldalon. Ahogy elérjük a tetejét, feltűnik, hogy gyakorlatilag a bánya tetején állunk: a füves területnek egyszerűen vége szakad, alattunk bő 15-20 méteres mélység tátong. Hasra fekve jól látható, ahogy egykor belevájtak a földbe. Odalent egy bazaltkocka maradványai emlékeztetnek arra, hogy nemrégiben változott a bánya arca. Később megtudjuk, hogy a kocka néhány hónapja „tört” le a bánya legtetejéről.
Mindazok, akik nem akarják túlságosan megerőltetni magukat egy ragyogó panoráma kedvéért, tökéletes sétát tehetnek ide, a bányatetőre: balkéz felől a Balatont láthatják, ahogy a Badacsony föléje magasodik, míg jobba lapos szögben benézhetnek a Tapolcai-medencébe. Mivel a hegyen sehol nem található pihenőhely, így azoknak ajánljuk a rövid túrát, akik nem éreznek magukban elég erőt a trükkös hegy legyőzéséhez.
A bányatetőről visszatérve az út teljesen bevezet az erdőbe. Könnyedén járható, melyet balról régi, gazdátlan vagy elhanyagolt pincék, présházak szegélyeznek. A legtöbbjük elvehetetlen panorámával bír, így érthetetlen az elhagyatottságuk, bár a túra után, ebéd közben megtudtuk, hogy ennek több oka is van. Egy részük ingatlanspekulánsok kezében van, akik aranyáron értékesítenék a pincéket, egy részüket pedig külföldiek vásárolták meg, akik ritkán járnak erre. Szomorú látni, ahogy pusztulnak: akad olyan, amelynek már csak boltíves pincéje maradt meg, ahová szabadon benézhetünk.
Ahogy feljebb sétálunk, sűrűsödik az erdő, de például a Gulácshoz vagy a Badacsonyhoz képest még mindig több napfény jut be az útra. A romos pincétől még körülbelül 150-200 méterig tart a diadalmenet: itt találkozik a káptalantóti és a salföldi turistaút (tábla is mutatja a csúcsra vezető utat), s ekkor kiderül, mit tartogat nekünk még a Tóti.
Emelkedőt.
Meredeket.
Nagyon meredeket.
A Tóti harmadik trükkjéért meg kell szenvedni: a tető előtti kb. 50-60 méteres szakaszon majdnem ugyanennyi szintet kell legyőzni (kb. 30-45 métert emelkedünk hirtelen), pihenési lehetőség nélkül. Emiatt nem árt, ha kifújjuk magunkat, mielőtt nekivágunk. Korábban azt a tanácsot kaptuk, hogy szigorúan leszegett fejjel másszunk, mert egyrészt nem látjuk, meddig kell még menni, másrészt így üt igazán a harmadik trükk.
HARMADIK
S lőn: leszegett fejjel érkezünk a csúcsra, pontosabban a csúcs alá 2-3 méterrel. A kőbányából látottak tárulnak a szemünk elé, csak magasabbról. Ámuldozunk egy kicsit, de van még előttünk egy 30 méteres séta, ami a csúcshoz vezet: itt nincs szintkülönbség, csak mintegy 3 méter, így szökellve közeledünk. A szökellés azonban odaérve hirtelen abba marad.
A látvány, ami fogad bennünket, egyszerűen letaglózó. Háromszázhatvan fokos panoráma! A Balatont természetesen látjuk, emellett a Tótit leszámítva az összes tanúhegy látható, sőt, a Tapolcai-medencén átnézve a Haláp-hegyet, a Vendek-hegyet, de még a távoli Csúcsos-hegyet is lehet látni Sümegnél.
Akkor sincs baj, ha ködös hajnalon mászunk fel ide: a medencében megülő köd éppoly bámulatos, mint egy-egy naplemente lehet. A helyiek szerint akadt olyan eset, amikor túrázók a csúcsra érve egy, a naplementére váró anyaszült meztelen párosra bukkantak, akik a sztori szerint még azt is megengedték a szájukat a Tótin tátó turistáknak, hogy fotózzanak, csak annyi kikötésük volt, hogy fedetlen testrészeik ne legyenek a képben. Most komolyan: ki kíváncsi vadidegenek meztelen idomaira, amikor ez a látvány fogadja?!
