„Fejlesztés nemcsak betonszerkezetekből, hanem az örökség ápolásából, a minőségi munkából és a hagyományok magasabb szintre emeléséből is származhat. Pontosabban, csak ezekből származhat. Csak ezek működhetnek hosszú távon.” – írja Jásdi István csopaki borosgazda a Magyar Nemzetben megjelent publicisztikájában, amelyben a Balatonra váró lehetséges jövőképeket festi fel.
Az első lehetőség: folytatódik a nagyvállalkozók terjeszkedése. Hatalmas borászatok, jachtkikötők épülnek, minél közelebb a vízhez, annál drágábban. A szőlő a fejlődés áldozata lesz. A Balaton-üzlet magasabb fokozatba kapcsol, a klímaváltozás visszafordíthatatlanná válik, a tónak talán csak évtizedei vannak hátra.
A második lehetőség a közös jövőkép – a természetet tiszteletben tartva, kitartó munkával, helyi alapanyagokra épülő gasztronómiával, idegenforgalmi hálózatba szerveződve. Jásdi István szerint az egyetlen esély a fennmaradásra az, ha a Gasztrotérkép, a Törzsasztal, a Balatoni Kör és a nyomukban létrejövő kezdeményezések bekerülnek a köztudatba.
