Pedig igazából központi helyen van: sokan járnak erre, ez a város egyik forgalmas pontja. A szupermarket és szolgáltatók mellett bújik meg, de mivel valami nagyobbat, látványosabbat keresünk, többször el is megyünk mellette. Mígnem a helyiek ráböknek egy kis házra: az lesz az. És még csak nem is a kis ház maga, hanem annak a fele. Fúj a jeges szél, csontig átjár, így amikor a tavaszi-téli időből belépünk – szó szerint – a Szélcsendbe, mintha a nyárba lépnénk.
Levendulacsokrok, meleg fények és aranysárga tetejű piték fogadnak. Kávéillat, kedvesség. A tányérokon almás pite és testvére, mákos mágnás – mintha ügyes barátnőnk sütötte volna a kedvünkért. Mi a mellettük lévő szilvás galette-et választjuk (490 Ft), amit itt galettának hívnak. Tésztája puhább és kevésbé leveles, mint az eredeti franciának, de így sem ázott át, pedig a tulajdonos, Majthényi Ili jól megrakta aromás szilvával. A hűtőben belga csokitorta, mézes krémes torta, gesztenyés torta, paleo csoki mousse és toledói gyümölcstorta (790 Ft) – mi a legutóbbit szúrtuk ki egyből. Többrétegű, könnyű torta, ha nem takarná egy fényes, karamellával borított tető, talán el is repülne.
A vékony vajas tésztalapok között rengeteg – mégsem émelyítő – tejszínhab és gyümölcsök vegyesen, ami éppen van. Amikor mi voltunk, málna, barack és eper volt benne. A karamellréteget a francia krémes szerelmesei imádni fogják, bár ez nem fondant, hanem cukor, tejszín és vaj keveréke pisztáciával-mogyoróval megszórva. A többi torta fegyelmezetten áll, ez kissé kelekótya, ahogy a hab kiles a rétegek közül. Mivel olyan légies, nehéz megállni, hogy ne kérjünk még egyet belőle. Inkább kilesünk az ablakon vagy nézegetjük a polcokon a dekormadarakat.
A pesti kávéárak után üdítő, hogy az eszpresszó 290, a cappuccino 390, a latte macchiato pedig 490 forint, de van amerikai, hosszú, dupla és háromféle jeges kávé is. Bent egymás mellett két kicsike asztal, kicsit arrébb a harmadik. Apró mérete bensőségessé teszi: amikor megérkeznek törzsvendégek – egy kétéves tortafüggő és egy hetvenhez közeli úriember, aki teával lúgosít –, máris tele van velünk a hely. Ili is halk szavú, kedves és szerény, figyel az emberre, szívesen válaszol, de szerepelni nem szeret. Nem tolja magát az előtérbe. Júliusban ünneplik első születésnapjukat és eddig nem is hirdették magukat. Nincs is okuk panaszra, mindig akad vevő télen is, nyáron is, főleg, amikor kint is le lehet ülni.
Ilyen a valóra vált álom, legalábbis a filmekben gyakran ezt látni: hányan ábrándoznak arról, hogy kiszállnak a napi rutinból és belekezdenek valami másba, valamibe, ami a szenvedélyük: csokiboltot, kávézót, virágboltot nyitnak. Ili ebből a szempontból kivétel, mivel ő kezdetben nem rajongott azért, hogy süteményeket áruljon. Bátyja szeretett volna kis kávézót nyitni, Ilit inkább a lakberendezés érdekelte. Aztán végül lett mindkettő, ezért áll a neve mellett, hogy kávé és más. Ili korábban bátyja kereskedelmi cégénél dolgozott, de mivel férjét a munkája Balatonföldvárhoz is köti, ideköltözött. És egy év alatt megszerette a kávézót.
Olyan helyet álmodtak meg, ahol finom, házi, tehát mesterséges adalékanyagoktól mentes tortát és süteményeket, minőségi kávét és teát kapunk, illetve – közben, utána – válogathatunk kézműves termékek közül, amelyeket ő és többek közt levendulatermesztéssel foglalkozó bátyja készítenek. A közeli levendulamezőről érkezik a levendula, a levendulaolaj és az illatosító zsákok, Ili műhelyéből pedig a levendulakék, levendula mintás bögrék, amibe a teát is kapjuk. A féldrágakő karkötőket is Ili fűzi. Mindegyik kő másban segít, és Ili elárulja, hogy magukhoz vonzzák a karkötők a gazdájukat: amire szükségünk van, azt fogjuk választani.
