Konyári János 1951-ben született, az Alföldön nevelkedett, később pedig Debrecenbe járt iskolába. Eredetileg nem borásznak tanult, de az egyetemen borászokkal összeismerkedve kedvet kapott hozzá, hogy néhányszor bejárjon az előadásaikra. Ekkor és itt ismerte meg balatonlellei származású feleségét.
Fiatalon János sokat járt metszeni, kertet rendezni, részt vett uszodaépítésben is – ebből tartotta el családját. Balatonlellére 1974-ben költöztek le, ahol pincemunkásként kezdett. „A '74-es egy katasztrofális évjárat volt, de mentségemre szóljon, nem én tettem azzá” – anekdotázott utolsó, a Bortársaság központi üzletében tartott kóstolója során a borász. Harmincas éveiben tett egy kitérőt Ausztriába, majd megfordult Dél-Afrikában is. A Balatonra visszatérve továbbra is borászként dolgozott, ám 1995-ben – a hazai borélet szerencséjére – eltanácsolták őt a helyi borkombinátból. Ekkoriban voltak már saját szőlőterületei. Kezdetekben folyóbort értékesített, de az 1991-es évjáratban készült palackozott bora is: egy chardonnay a boglári Púpos-dűlőből és egy cabernet sauvignon.
Ilyen értelemben tehát a Konyári Pincészet 1991-ben jött létre. A Kishegyen pincét, présházat vásárolt romos állapotban – utóbbit 1985-ben építtette. Gróf Majthényi Jánosnak a kezdetekben 500 négyszögöl szőlője volt, ma 38 hektárnál tart a birtok, a Majthényi Présházban pedig egy lélegzetelállító panorámával rendelkező éttermet üzemeltet a család, ami egyben borozó is, ahol János összes bora megkóstolható.
A Magyar Bor Akadémia, amelynek rendes tagjává választották, így emlékezik meg róla: „(...) a dél-balatoni borvidék egyik felvirágoztatójaként vált ismertté, 2008-ban elnyerte az Év bortermelője címet, többször jelölték a Borászok Borásza címre, 2014-ben pedig az Európai Bor- és Gasztronómiai Egyesületek Szövetségének a díját is elnyerte. Konyári János egyaránt mestere volt a fehér- és a vörösbor készítésének. Áldozatos szakmai munkája mellett rengeteget tett a borászközösségért.”
Kétségtelenül Magyarország egyik legismertebb és legelismertebb pincészetét hozta létre. Vörösborral a Dél-Balatonról először ő lépett ki a piacra, és ez akkoriban hatalmas ellenállást váltott ki. „A kilencvenes években a magyar vörösbor villányi volt. De a sok tannint én sosem szerettem. Amúgy is a fehérborokat kedvelem inkább. A vörösekért a fiam, Dani rajong.” Mikor megkérdezték tőle egyszer, hogyan jellemezné saját borait, János elmosolyodva, szűkszavúan csak annyit mondott: „finomak”.
