A keszthelyi Városi Strand területén található kis bisztró külsőre olyan, mint egy nyaraló nyári konyhája: mindenhol színes, cserepes virágok, hátul egy régies tálalószekrény, és kedves, apró tárgyak, amik magukban hordozzák a nyarat. Az elválasztófalat a most népszerű krétarajzok és feliratok díszítik.
Tavaly májusban kötött ki a Vitorlás, és a napszítta műanyag székeket és a fekete nadrágos, fehér inges felszolgálókat felváltották az egyszerű faszékek, faasztalok és a közvetlen, sallangmentes kiszolgálás. Biczó András és párja, Noémi hat éve Ausztriában vendéglátóznak, de tavaly úgy döntöttek, a nyarat itthon töltik és szerencsét próbálnak. „Nem akarunk olyanok lenni, mint a többiek"- mondják egyszerre.
Zalai dödölle és fish & chips
A zempléni módra elkészített hideg kapros cukkinileves (790 Ft) - a konyhában szorgoskodó Noémi és édesanyja, Judit erdőbényeiek - az egyik bizonyíték arra, hogy a házias ízeket is a partra lehet varázsolni. Ezt megerősíti az utána jön a sült hagymába hengergetett, barnára pirult zalai dödölle snidlinges tejföllel (1150 Ft). Bőséges a választék: saláták, tésztaételek, húsételek sorakoznak az étlapon- a törzsvendégek ragaszkodnak a hosszú ételsorhoz, magyarázza András. A desszert New Yorki sajttorta akváriumban (890 Ft) (vagyis kis csatos üvegben), vagyis keverednek a kulináris stílusok, de ez egyáltalán nem baj.
Nem egyszerű dolog ez a büféforradalom: náluk a zempléni tejfölös lecsó, a tojásos nokedli és a töltött paprika megbukott, kevesen választották őket, így az idei étlapon már nem szerepelnek. Viszont a hideg eperlevesért rendre visszajárnak a vendégek.
Hekk is szerepel az étlapon, amit az általuk sütött kenyérrel kínálnak, de mellette van fish and chips remoulád mártással (1790 Ft), és rántott szelet is. A Vitorlás vasárnapi rántott karaja (1990 Ft) -meséli-, azért vasárnapi, mert a nagymamák ilyen hullámos panírba bújtatott húst tettek le elénk, és „nem nyomkodták össze”, mint sok étteremben.
A rántotthús-mérce
Amikor megnyitottak, a sétálgatók csak fotózták őket. Megcsinálták az étlapot nagyban megállítótáblának, kitették jó messzire, mert amikor a bisztró előtt állt, az emberek nem merték megnézni. „Vannak, akik félnek bejönni. Megnézik a mellettük lévő pavilonsoron található hagyományos balatoni büféket, és azt hiszik a Vitorlásról, hogy drága”- meséli András.
„Az emberek megszokták a pavilonsort, beléjük ivódott, hogy oda mennek. Mi ezt szeretnénk egy kicsit megváltoztatni”- teszi hozzá Noémi. Ez nagyon lassú folyamat, de volt már rá példa, hogy valaki a sült hekkért járt, aztán átváltott az újhullámos fogásokra. A hekk marad, sőt a kis házat Hekkmesternek hívják: itt sülnek frissen a kolbászok, hurkák, húsok, halak.
„Ez nem Füred. Itt sokkal nehezebb a dolgunk, minden vendégért keményen meg kell küzdenünk- magyarázza András.- Ezért kell kompromisszumokat kötnünk. A hekket például nem szerettük volna feltenni az étlapra, de abból adjuk el a legtöbbet. Sokan pedig a rántott húson mérik le az éttermet. Vannak, akik azt gondolják, hogy ha itt jó a rántott hús- vagy éppen a hekk-, akkor kipróbálok mást is. Aki szereti a hasát, szeret enni, abban megvan a nyitottság."
- Lángos van? - Így nézünk mi ki?
Vállalják, hogy nem szakácsok: „nem muszáj, hogy valaki szakács legyen ahhoz, hogy jó minőségű, házi ételeket főzzön. Meg kell tanulni a fogásokat, a folyamatokat, és ha mindent belead, szívét-lelkét, háziasszonyként is lehet valaki olyan jó. Ami a legfontosabb, ami belülről jön, azt amúgy sem lehet megtanulni”- állítja András.
„Kicsit olyan érzés, mint a tengerparton, ahogy morajlik a Balaton. Innen nyílik szerintem az egyik legszebb kilátás- mereng Noémi. A polcokon érik a kovászos uborka, Noémi kis fűszerkertjében zsálya, menta, citromfű és babér nő. Ő díszíti az ételeket csinos ehető virágokkal, kellemes meglepetést okozva ezzel a vendégeknek.
