„Ez a harmadik évünk, az első kettőt csak szerettük volna túlélni” – így kezdi a bemutatkozást a Balatonőszödtől 10 perces autóútra fekvő szóládi Turul fogadó teraszán Farkas Attila, aki egyáltalán nem úgy néz ki, mint valaki, aki Turul néven nyitna éttermet. Sehol egy székely zászló (pedig Attila egyébként Erdélyből származik), és a bágyadt kedd délutánba sem csasztuskázik bele egy fél strófányi nemzeti rock sem.
Sőt, a terasz inkább egy hagyományos vidéki étterem és egy romkocsma keverékére emlékeztet: raklapasztal és egy fotelben pihenő, régi írógép egy kisszínpadon, szemben egy egyszerű, fehérre meszelt, tornácos épülettel. Meg egy logó, amiben egy gitár hanglyukát egy borospohár sziluettje helyettesíti. A logót Attila tervezte, ahogy ő faragta a velem szemben álló kubista szobrocskát is. Ja, és ne felejtsük el, a hely teljes titulusa „étterem és kultterasz”.
Honnan a név?
A helyzet akkora oximoron, hogy rákérdezünk: miért éppen Turul? Az egy dolog, hogy az étterem előtti téren egy turulszobor áll, de ilyen névvel manapság az szokott bármilyen helyet csinálni, aki kizárólag fekete pólókat tart a gardróbjában. „Ja, a név? Azt örököltük” – vágja rá Attila, és közben persze látszik rajta, hogy nem először kapja meg ezt a kérdést. „A hely ‘92 óta áll itt, de sosem ment jól, volt minden, még éjszakai bár is. Aztán, amikor kevesebb lett a turista, vége lett. Mikor átvettem, arra gondoltam: minek változtassak?”
Sokan próbálkoztak már a 90-es évek Cool Britanniáját elirigyelve Cool Hungáriát csinálni, de Attila simán állva hagyja mindegyiküket csak azzal, hogy sokat abuzált nemzeti madarunkat csak úgy fel meri vállalni, mindenféle politikai állásfoglalás nélkül. Úgy látszik, nem is fogott mellé, a vendégek már harmadik éve szépen megtöltik a helyet, persze ebben a legnagyobb szerepe annak lehet, hogy a konyha folyamatosan fejlődik, idén például már elhagyták a pizzát az étlapról. Attila azt mondja, „nem az a cél, hogy mindenkit megetessünk, inkább lerakok ide még egy leandert és legyen kevesebb az asztal, de maradjon meg a minőség”. A minőségre egyébként az alapanyagoknál is odafigyelnek, abból főznek, amit frissen be tudnak szerezni, és az étlap ennek megfelelően változik is.
Tulaj a tűzhelynél
Mi a konyhát három fogással teszteltük, elsőként egy eperkrémlevest kértünk, fagyival (850 Ft). Finom, pont elég hűvös, nem túl édes, magában, a vaníliafagyi nélkül is megállná a helyét. A főétel mézes tejben pácolt,csirkemell roston sütve, kurkumás rizzsel, blansírozott répával (2400 Ft). A csirke kívül szépen átsült, belül omlós és szaftos, sehol sem száraz, a köret is rendben van, jöhet a desszert, a lekváros palacsinta (400 Ft), ami nincs túlbonyolítva, viszont friss, jó az állaga, és nem csak nevében lekváros.
Mivel a szakács szabadnapos, Attila saját maga állt a tűzhelyhez („így illik, hogy én is meg tudjam csinálni”), és bár a munkájában nem igazán találtunk kivetnivalót, azért elárulja nekünk, hogy ő igazából nem is éttermet akart nyitni: néhány éve az az ötlete támadt, hogy fesztivált szervez, és rögtön a saját kertjében kezdi. Megkérdezte a polgármestert, mit szólna a dologhoz, ő pedig helyszínnek inkább a Turult ajánlotta.
Szigorúan nem üzleties fesztivállapot
Attiláék pedig elkezdték felpörgetni az éttermet, azt mondja, most már elég jól állnak ahhoz, hogy elkezdhessenek a kultterasz részre összpontosítani. „Jött már Kardos-Horváth János koncertezni, kétszer is, aztán jött beszélgetni Fuchs Lehel, a Szellemkép Szabadiskola alapítója és kiállított Kőrösi Sándor festőművész is”, mutatja Attila egy plakáton a tavalyi programokat. „Velük jó kapcsolatban vagyok, szeretnénk továbbvinni ezt az egészet, van egy löszpincesorunk is, ahová színpadot tudnánk állítani. A Turul a kályhája lehet majd egy kis fesztiválnak, amit azért megtartanánk kicsiben, nem jó, ha az ilyesmi teljesen elüzletiesedik”.
