Most már tudjuk, hogy a véletlen reneszánszhoz hasonlóan létezik a véletlen, de igazi Amerika is, mi pedig Polgárdiban rá is találtunk. Ülünk az M7-es és a 7-es út közötti senki földjén egy gyümölcsös mellett, tőlünk 20 lépésre apró épület, előtte egy nagy barbecue szmóker, az ablakain matrica hirdeti: BBQ. Egy úr a növendék gyümölcsfáit locsolja mellettünk, miközben a kedves pincérnő az asztalunkhoz siet a sörrel, a hamburgerrel és a sült oldalassal. Aláfestésnek az autópálya monoton zúgását hallgatjuk – becsukjuk a szemünket és úgy érezzük, nem is a Dunántúlon, hanem valahol New Jerseyben vagyunk. És akkor még nem is sejtjük, hogy ez a hely nem csak külsőségeiben idézi meg az Újvilágot.
Nem csalás, nem ámítás
A szemünket kinyitva még mindig nem a Dunántúlra találunk vissza, mert a közben érkező, steakburgonyával tálalt sült oldalas szintén nyugati méreteket idéz. Szerencsére nemcsak a mérete kiemelkedő: kívül rendesen ropogósra sült, mégsem száradt ki, könnyedén csúszik le a szaftos hús a csontokról. Mellette egy kisebb adag mangalicaburger jött isteni húspogácsával, meg is állapítjuk rögtön, hogy szinte vétek volt hozzátenni azt a sok bucit, szószt és a többit, magában, valami minimális körettel lenne a legjobb. Összesen (tehát az ételekkel, plusz egy limonádéval és egy házisörrel) 3000 forint körüli összeget számolnak fel kettőnknek (egy házisör 300 Ft!), ami a Balatonhoz kicsit közelebb simán lenne másfélszer ennyi is.
Extra csípős, extra barátságos
Gulyás Gábort, a főnököt meg is kérdezzük, nem terveznek-e közelebb menni a tóhoz. „Nem, így is jönnek hozzánk, télen a helyiek, nyáron meg az átmenő forgalom. Ez így egy vidékies, családi-baráti, falusias hangulatú bisztró. Látták azt a vendéget előbb, a Suzukival? Most volt egyéves az unokahúga, a születésnapra innen vitték a kaját. Ez egy ilyen karakterű hely.”
Vannak olyanok, akik messzebbről látogatnak ide, persze főleg enni, de a bisztróban rendezvényekre, akciókra is jönnek: Gábor egy arra tébláboló gyerekre, Tomikára mutat, aki például nemrég nyerte meg a forrócsokibajusz-rajzoló versenyüket, és gyorsan elmond egy történetet a fehérvári rögbicsapatról is. „Csináltunk egy versenyt Polgárdi Legerősebb Embere néven, a legnagyobb extracsípős gigahamburgerünket kellett minél rövidebb idő alatt megenni. Az egyik játékosuk nyerte meg, aztán eljött az egész csapat, hogy megpróbálják megdönteni a rekordját. Nem sikerült nekik, de a srác, aki nyert, legalább a sajátját megjavította.”
Lábon érik a hús
A Mangalica Bisztró egyébként nemcsak a vendéglátásban, de szerkezetében is a közösségre épít, ugyanis az egész egy szociális szövetkezet keretein belül működik, aminek Gábor volt az ötletgazdája. „A szövetkezetben mindenki találhat magának megfelelő munkát, az is a cél, hogy a kallódó embereket fölkaroljuk, vidéken erre nagy szükség van, kár, hogy a szociális szövetkezet máshol nem terjedt el, a közmunkánál szerintem jobb megoldás.”
„Vannak dolgozó és nem dolgozó tagok, saját mangalicaállományunk, amiből az ételek készülnek, gyümölcsösünk, de mi gyártjuk ugye a sört is. Mivel tőlünk jönnek az alapanyagok (még a víz is a saját kútunkból van), jobban tudjuk szavatolni a minőséget. Mangalicát például 2 éves kor alatt nem vágunk, egyrészt az etikus állattartás miatt, másrészt, ahogy szoktam mondani, lábon érik a hús, ezek nem fél év alatt vághatóra felpumpált állatok.”
A tanszékvezetéstől a pultig
Gábor még búcsúzáskor megjegyzi, hogy amit láttunk, messze nem minden, a szövetkezet és a Mangalica Bisztró fejlődése feltartózhatatlan. Van már reggeli, folyamatosan új ételekkel kísérleteznek (a legújabb egyébként Big Hot Pig névre hallgat, hotdog virsli helyett mangalicakolbásszal), a gyümölcseikből lesz majd lekvár és pálinka is, elkezdték árulni a füstölt mangalicatermékeiket a fehérvári biopiacon, és a sörfőzést is szeretnék magasabb szinten művelni.
„Menni fog, csak idő kell” – teszi hozzá optimistán. „Én korábban például vendéglátással sem foglalkoztam egyáltalán, hosszú évekig a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján voltam tanszékvezető, de már 20 éve is tudtam, hogy egyszer egy pult mögött akarok állni. Ez is összejött, csak idő kellett hozzá, mint minden máshoz.”
