És persze épült még bivak, kohéziós kerítés, erdei közfürdő és sok minden más, alakítottak ki főutcát, faluközpontot, tanuló-, pihenő- és beszélgetőtereket. Ezt mind azért, hogy végül megfejtsék, mitől jó lakni egy településen, mitől lesz az egész élhető. A projekt minden évben egy bizonyos kérdéskörrel foglalkozik, idén azzal, hogy maguk a lakók hogyan alakítják a környezetüket.
„Építészként mindannyiunknak van egy elképzelése arról, hogy milyen egy ideális falu, de néha a valóságban az igények az elképzeléseinket megváltoztatják” – mondja erről Muszbek Johanna, a Hello Wood kurátora. Őt hallgatva rögtön eszünkbe jutnak például a lakótelepi parkokat X-alakban átszelő ösvények, amiket a lakók járda helyett használnak. Ezekre a folyamatokra figyeltek itt is.
Épül a katedrális, gyűlnek a kemence köré
Idén tehát már nem csak egy falu tervét, de egy organikus közösséget láthatunk. A napégette mezőn katonás rendben állnak a csapatok lakóhelyéül szolgáló, szabályos kis házikók, pár lépésre tőlük a zuhanyzó, a konyha.
Közöttük a csapatok által emelt kísérleti építmények, amik már a maslowi piramis felsőbb szintjeivel is foglalkoznak: második éve épül például a Neal V. Hitch és Neal Lucas Hitch által megálmodott katedrális egy háromszáz éves ház romjain, idén pedig már kerengő és kolostor is tartozik hozzá.
Az Angelo Ferrara és Nelson La Rroque vezette csapat karavánszerája a pihenés, de a találkozás, eszmecsere helyszíne is. Danny Wills, Gianmaria Socci és Illés Szonja Zsófia pedig szintén nem csak pizzakészítésre tervezték a Hello Pizza nevű közösségi konyhát, mert a kemence körüli tér nagyszerű helyszíne a társadalmi életnek, adott esetben egy kis pletykálkodásnak is.
Csak a változás örök
A közösség kialakult, ezzel a 2015-ben indult projekt elért az utolsó fázisához. Tavaly megvolt a letelepedés az újonnan megvett földterületen, most már nem csak itt dolgozott, de itt is lakott a tábor összes résztvevője. A megállapodásról tanúskodik is a nomádokra jellemző faanyag használatával szemben például a Hello Pizza kemencéje is, amit ugyanúgy nem terveznek már lebontani, mint a többi, eddig felépült építményt. Pozsár Péter, a Hello Wood alapítója azért elmondja, hogy ennek ellenére a falu nem örök időkig fog így kinézni.
„Itt a reményeink szerint egy állandó település lesz az itt tartandó programok résztvevőinek, és ahogy minden más településnél, itt is funkciók, igények tűnnek el és jelennek majd meg, tehát a kísérletezésnek sosem lesz vége. Ami állandó lesz, az csak a változás.”
Az önállósodástól Amerika felfedezéséig
A Hello Wood mostantól már nem csak egy pár hetes építésztábor lesz, Pozsárék azt szeretnék, ha először az egész nyarat, aztán lassanként az egész évet itt lehetne tölteni egy olyan településen, ami fokozatosan teljesen önállóvá válhat, és a faluban akár külföldi egyetemek képzései és építészeti biennálék is helyet kaphatnak. A szervezők emiatt most a világon mindenhol igyekeznek népszerűsíteni a Woodot, ami egyébként is magára vonta már olyan legendás építészirodák és építészek figyelmét, mint a zürichi Urban Think-Tank, a japán Kengo Kuma vagy a landscape urbanism egyik jeles képviselője, a Groundlab. Ráadásul idén már nemcsak Vigántpetend fölött, de az argentin pampán is rendeztek Hello Woodot, amolyan franchise rendszerben, és egyből hatszáz jelentkezővel.
