Utólag képtelenség megmondani, mi lehetett a gondolat amögött, hogy egy ipartörténeti emlékművet, a "magyar atomiumot" éppen Balatonbogláron helyezzenek el kilátónak, a déli part kevés helyeinek egyikén, ahol a város szívében akad némi domborzat, ahol vannak büszke és becsvágyó pincészetek és egy kicsi, ám megnyugtató erdőcske. Egy olyan városba, aminek a természet már eleve adott arcot. Akárkinek is pattant ki a fejéből, hogy egy radarállomásszerűséget telepítsenek a Várdomb tetejére, ahol eredetileg egy faszerkezetű kilátó állt, az idő végül őt igazolta.
A Gömbkilátót eredetileg az 1958-as brüsszeli világkiállításra tervezték, majd a Budapesti Nemzeti Vásárra került, ahol a Belföldi Idegenforgalmi Hivatal pavilonja volt, csak 1963-ban került a Várdomb tetejére, ahol 1960-ig a már korábban említett faszerkezetű kilátó állt. Az egykori pavilont Kádár István tervezte, eredetileg 240 háromszöglemez alkotta, de a lemezeket értelemszerűen el kellett távolítani, hogy kilátóként funkcionálhasson. Egy Zics László nevű helyi építész tervei alapján látták el aztán díszvilágítással, ahogy többé-kevésbé most is látható. A Gömbkilátónak sem volt könnyű élete, többször fel kellett újítani, 2012 óta lehet ismét látogatni, és ezúttal bob-, kötél-, és csúszópályát is építettek a közelbe.
