A keszthelyi Festetics család története során sokat tett a magyar lótenyésztésért: 1797-ben Festetics I. György Fenékpusztára telepítette a szentai ménest és az általa alapított Georgikonon belül 1807-től ménesmesteri és lovászképzés folyt, ezzel is megalapozva a Festetics-ménes hírnevét. Fia, László a reformkorban induló lóversenyek javára komoly pénzdíjakat ajánlott fel. Ő hozta a ménesbe az első arab lovakat is. László idősebbik fia, I. Tasziló tekintélyes katonai karriert futott be, lovassági tábornoki rangig jutott. Ő volt Ferenc József főlovászmestere, bár ez a cím inkább protokolláris volt. Perdóci ménese az 1882-i bécsi lókiállítás egyik „legszebb collectiója” volt. A Festetics-ménes igazi aranykora unokaöccse, II. Tasziló idejében érkezett el.
Saját lóra nem fogadott
1868-ban Festetics II. Taszilónak lovai különféle lóversenyeken futottak, mérsékelt sikerrel. Egy évvel később, 19 éves korában már a Magyar Lovaregylet tagja volt. Ifjú korában gyakran tartózkodott a lóversenyzés szülőhazájában, Angliában, egyebek mellett Oxfordban végezte jogi tanulmányait. Baráti kapcsolat fűzte többek között a walesi herceghez, a későbbi VII. Edward angol királyhoz, akivel magyarországi látogatásai során gyakran találkozott, sőt Keszthelyen is vendégül látta.
Az 1870-es évektől többször treníroztatta versenylovait angol földön. Bár ez az időszak leginkább Kincsem sikereiről szóltak, II. Tasziló lovai közül Brigand és Eberhard kiemelkedő diadalokat arattak. Előbbi Európa, de talán a világ egyik legnehezebb akadályversenyét, a pardubitzi versenyt nyerte el három alkalommal 1875 és 1878 között, míg utóbbi a Festetics-lovak első angliai sikerét érte el Newmarketben 1876-ban a First Walter Handicap megnyerésével. A fogadás távol állt a gróftól, saját lovaira sohasem fogadott, ám 1878-ban Kincsem goodwoodi futása alkalmából kisebb vagyont nyert, másfél százezer forintot, ahogy a korabeli sajtó írta.
Rokonságban Sándor cárral
Az 1880-as évek több szempontból is szerencsésen alakultak II. Tasziló számára. 1880-ban feleségül vette Mary Victoria Hamilton skót hercegnőt, aki korábban Albert monacói herceg felesége volt (1880-ban a pápa érvénytelenítette ezt a frigyet). Mary Hamilton révén a Festetics család európai uralkodókkal került rokonságba, például Ferenc Józseffel és feleségével, Erzsébettel, III. Sándor orosz cárral és Károly román királlyal.
A felhőtlen évek azonban megszakadtak. 1883-ban egy hét leforgása alatt elhunyt II. Tasziló nagybátyja és édesapja, II. György is. A 30 éves gróf megörökölte a teljes családi vagyont. 1887-re lett kész a keszthelyi kastély átalakítása. A gróf külön gondot fordított a fenéki telivér ménes állományára és istállóira is. „A legelső tehetség”, Fenék négy versenyt nyert meg, a leghíresebb versenye 1886-ban a berlini derby volt, ahol 50 (!) hosszal győzött. A korabeli lapok híradásai szerint II. Tasziló ennek örömére egy vödör pezsgőt itatott meg vele. Eberhard csikója, Bulgar tizenegy versenyéből nyolcszor vitte diadalra az aranysárga-kék színeket.
Az 1890-es években folytatódott a sikerszéria. Budapest, Bécs, Berlin és a többi európai város lóversenypályáin a Festetics-ménes lovainak neve garanciát jelentett. A Fenék-utód Dornröschen, valamint Perle d'Or, Duncan, Douglas és a társaik nemcsak győzelmeket és míves díjakat hoztak gazdájuknak, hanem komoly pénzösszegeket is. Ezekből is látszik, milyen következetes és szakszerű tenyésztési munka folyt a fenéki birtokon. II. Tasziló közben több rangos lovas egylet vezető tagja is lett és az angol Jockey Club tiszteletbeli tagjává választotta.
Patience az új Kincsem?
A XX. század elején ott folytatódott a Festetics-versenylovak sikertörténete, ahol a XIX. században abbamaradt. A híres lovak közül messze kiemelkedett a Krúdy Gyula által is megörökített Patience, aki 1904-1905-ben kilenc futamából valamennyit megnyerte és több mint félmillió koronát nyert. A lóra nagyon vigyáztak. Mikor észrevették, hogy az oldalát mindig az istálló falaihoz dörzsöli, kipárnázták a falakat. 1905-ben, amikor már az új Kincsemet látták benne, detektív vigyázta a pályán kívüli lépteit. Leghíresebb díja, a Király-díj ma is megtekinthető a keszthelyi Helikon Kastély kiállításán.
II. Tasziló előtt felcsillant a remény, hogy újra van egy olyan lova, amely az angol versenypályákon is sikert arathat. Maga az angol király, VII. Edward is látni szerette volna Ascotban a csodalovat. Ám ez mind csak álom maradt. 1905 augusztusában a lovat félrepatkolták, így rövid, ám nagy sikerű karrierje véget ért.
A Nagy Háború árnyékában
1914-ben kitört az első világháború. II. Tasziló fia, III. György a szerb és az olasz fronton harcolt, a család Keszthelyen hadikórházat tartott fent. A lóversenyek a háború alatt szüneteltek és senki sem tudta, mi lesz a sorsuk a telivér versenylovaknak. 1915-ben a háborús helyzetnek köszönhetően az angol Jockey Club kizárta sorai közül az egyiptomi khedive mellett gróf Batthyány Elemért és az 1911 óta hercegi címet viselő II. Taszilót is.
A herceg utolsó, nagy reményekre jogosító lova, Pázmán – Patience unokája – karrierje éppen a háború végére esett. 1918 és 1920 között veretlen volt, ám nem tudta megmutatni, hogy valójában mi is rejlett benne. A pesti lóversenypálya is áldozatul esett a történelemnek: 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején felszántották. II. Tasziló lassan visszavonult a lovas egyesületek életéből. Fiát, III. Györgyöt 1918-ban beválasztották a Magyar Lovaregylet és az Osztrák Jockey Club igazgatóságába. Az elődök tevékenységét már ő vitte tovább.
Egy karakteres öregúr a lóversenypályán
II. Taszilónak az 1920-as években tragédiában és elégtételben egyaránt része volt. 42 évnyi boldog házasság után 1922-ben elhunyt felesége, Mary Hamilton. 1925-ben II. Tasziló láthatta az új budapesti lóversenyteret és az angol Jockey Club helyrehozva a háborús döntését, ismét tiszteletbeli tagjává fogadta a herceg urat gróf Batthyány Elemérrel együtt. A Festetics-ménes életét már III. György irányította, azonban II. Tasziló 1933-ban bekövetkezett haláláig gyakori vendége volt a lóversenyeknek: „Szalonkocsija minden derbyhez, minden nagyobb versenyhez elindult a sovány, elegáns öregúrral, akinél karakterisztikusabb főura nem igen volt európai lóversenypályának.”
