A Hortobágy az ország legnagyobb kiterjedésű füves pusztája, amely 1999 óta a Világörökség része. A megtisztelő címet azzal érdemelte ki, hogy az itt élők megőrizték a táj természeti értékeit és a legeltető állattartás hagyományait. Bár a legtöbb embernek a klasszikus, ménesekkel és birkanyájakkal tarkított puszta-idill jut eszébe a környékről, valójában többet rejt ennél a hortobágyi élővilág, nem beszélve a kulturális és gasztronómiai élményekről.
Különösen értékes a térség madárvilága, eddig csaknem háromszáz fajt figyeltek meg az ornitológusok. Az egyik leglátványosabb jelenség az októberi daruvonulás, amikor több tízezer madár vonul el északról Afrika felé, és itt állnak meg pihenni. A madaraknak valóságos kincsesbányát jelentenek a halastavak, melyeket az ide látogató horgászok is szívesen útba ejtenek. A festői tájat gyalogosan, kerékpárral, kisvonattal vagy fogattal is fel lehet fedezni – utóbbival a pásztorok építményeit is megismerhetjük. Túránk során érdemes útba ejteni a Mátai Ménest is, majd jellegzetes helyi ételekkel zárni a napot, például egy hortobágyi rakott hallal a Nagycsárdában.
