A SocialFokus olyan közösség, ami társadalmi vállalkozásokkal foglalkozik: arra keresnek válaszokat, hogy a maximális profit helyett hogyan állítható a középpontba az, hogy másoknak segítsünk, jót tegyünk a környezetünkkel, és így tegyük a világunkat élhetőbb hellyé. Ők maguk is élhetőbb környezetet szerettek volna találni a munkához a nyári Budapest helyett, ezért szezonális irodát kerestek a Balaton-felvidéken. Itt nemcsak a csapat tagjai, de akár a kapujukon egy laptoppal a hónuk alatt beeső távmunkások is kellemesebb munka- és lakókörnyezetet találhatnak egy kis donáció fejében – bárki csatlakozhat. Nem mellesleg pedig azt is nagyszerűen lehet tanulmányozni, tud-e közösségi irodában dolgozni egy tucat ember úgy, hogy a nap végén sem mennek haza. A projekt történetéről és működéséről két szervező, a SocialFokus tagjai, Bartos Katus és Borissza Kitti meséltek nekünk.
Buliból kezdődött
„Tavaly nyáron, egy szentantalfai bulin jött az ötlet, hogy meg kéne ezt lépni, és bár a buli közben jött ötletek másnap már nem szoktak annyira jónak tűnni, ez megmaradt a fejünkben, és el is kezdtünk házakat nézni” – mondja a kezdetekről Kitti. „Mikor tavaly decemberben eljutottunk ide Kővágóörsre, elég volt körbenézni az udvaron, és máris azt kérdeztük, hol, és kinek kell érte fizetni.”
A nyaralókomplexum tényleg nem tűnik rossz választásnak: a telken két régi, de kitűnő állapotban megőrzött ház áll, az egyikben éppen spanyol, egyébként virtuális valósággal foglalkozó fejlesztők gesztikulálnak lázasan, a másik konyhájában pedig fahéjas-lekváros csiga készül. Az előbbiben egyébként mindig nagyobb a nyüzsgés, míg az utóbbit csendesebb munkahelyként és pihenésre használják, így mindenki az aktuális igényei szerint választhat közülük.
Együttélés házirend nélkül
Mert egyébként mindenki szabadon jön-megy, nincs szervezett napirend, főnök, szabályzat, de ennek ellenére nincsen fejetlenség sem. Kitti és Katus szerint inkább a jó példát figyelve és követve illeszkedik be mindenki. Persze az is hasznos, ha tudjuk, milyen erők mozgatnak egy ilyen közösséget. „Az önszerveződő csoportokkal és nem hierarchikus szervezetekkel sokan foglalkoznak manapság, tulajdonképpen ez az együttélés arra is kísérlet, hogy ez hogyan működhet sikeresen.
Kezdetben volt egy körülbelül 3 oldalas házirend, azt el se akarták olvasni az emberek, de a példamutatás útján most már enélkül is működik a dolog. És persze fontos, hogy vannak kis rituálék, amik segítenek. Minden reggel megkérdezzük, mindenki jól érzi-e magát, szeretne-e mondani valamit, és van egy kis harangunk is, fontos közlendők esetén megszólaltatjuk. És persze akkor is, ha kész a vacsora” - magyarázza Kitti.
„Az egész nyár egy olyan retreattel kezdődött, ahol pszichológusok, facilitátorok pihenéssel egybekötött munkára jöttek, és a téma az önszerveződés, a közösségi döntéshozás volt, szóval így volt ebben egy meta-szint” – teszi hozzá Katus. „Mindent együtt kellett kitalálni, megbeszélés volt arról például, hogy mikor legyen a reggeli. Teljesen feleslegesnek láttam, idegesített is, aztán leesett, hogy ez nem erről szól, hanem arról, hogy megnézzük, milyen erők mozgatják a közösséget, hogyan tudunk közösen döntéseket hozni. Fontos megtanulni, hogy lehet megoldani a problémákat akkor, ha akár 12 ember is együtt él és dolgozik. Például ha kérünk valamit, nem szabad feltételes módban beszélni, hogy ezt meg azt megcsinálhatnánk, mert akkor nem lesz kész soha. Egyszerűen meg kell kérni valakit, hogy valamit csináljon meg. Ez működik.”
Majdnem helyiek
Az említett retreatek azok egyébként, amikből a „lakbért” fizetik, a csak dolgozni érkezők adományaiból viszont kijön például az étkezés költsége, Katus és Kitti becslése szerint nyár végére nullszaldós lesz a vállalkozás, sőt, még az is lehet, hogy egy kis profitot is termelni fog – de ezt a SocialFokus szellemiségéhez hűen azonnal vissza is forgatják majd, például a szeptember 14-i, Community Drinks névre hallgató eseményükbe, ahol az idei tapasztalatokat beszélik majd meg – és talán azt is, mit csináljanak máshogy jövő nyáron.
Katus azt mondja, „vannak még dolgok, amiken változtatni szeretnénk, a jövőben szeretnénk jobban nyitni Kővágóörs és a helyiek felé is, mert nem akarjuk, hogy azt mondják, na, lejöttek megint a pestiek. Szerencsére a három hónap alatt is sikerült már valamennyire helyiekké válnunk, például már mi is kapunk 10% kedvezményt a kocsmában.”
SociaFokusék és új barátaik tehát sikeresen szakadtak ki a megszokott munkakörnyezetükből (a mi hasonló, strandos kísérletünk fényévekkel rosszabbul sikerült), sőt, még ahhoz is kedvet kaptak, hogy Budapestre visszatérve is egy hasonló közösség szervezésébe fogjanak - mert állítólag semmi nem teszi hatékonyabbá a közös munkát, mint amikor egy közös projekten dolgozók nemcsak az irodában, de például egy elromlott mosógép megjavításában is kooperálnak.
