Csak húsz kilométerre vagyunk a Balatontól, de itt teljesen ki lehet zárni a környező világot. Bartus Babett és Bánházi Gábor véletlenül vetődtek a környékre: megörültek, hogy Zalaudvarnokon találtak egy helyet, ahol kávézni tudnak. Közben kérdezősködtek, van-e a környéken valami eladó, mert épp házat keresnek maguknak. Kimentek megnézni egyet, és instant szerelem volt. Öt telket vettek meg, összesen két hektárt. Az egyik néninek könyörögtek, hogy váljon meg a présháztól és a vele járó területtől. Volt sírás, de sikerült. Tavaly márciusban érkeztek, és hogy az elhanyagolt földeket kitisztítsák, szereztek tizenegy kecskét: „munkásnak” – meséli Babett.
Munkásból amúgy nem volt hiány, népes baráti körük segítségével csak természetes anyagokból előbb felhúztak egy kisebb szabadtéri konyhát, majd egy akkorát, amiben a legutóbbi happening alkalmával a nagyszínpad, a konyha, a pult és a grillező is elfért. A most még oldalról nyitott, kör alakú konyha szalmából falat kap és téli-nyári alkotóházzá változik, Zengőkert pedig művészteleppé.
Éjfélkor is a szabad zenélni
Ennek elődje a Nagymarosi Művésztelep volt, ami 2014-ben májusában startolt egy Duna-parti parasztházban. Volt két jó évük gyerekprogramokkal, koncertekkel, sound hacker workshopokkal, táborokkal, kisebb összművészeti fesztiválokkal, ahová Babett és Gábor képzőművész, zenész barátai jöttek el szép számban. Csak az ottani hegyek annyira visszaverték a hangot, hogy Esztergomban is hallották, ha Babettéknél buli volt. Amúgy is kinőtték magukat, saját területet akartak, így nyakukba vették az országot.
Babett táncos-koreográfus, az egyik performanszuk, a Resound Garden lett a hely névadója. Párja, Gábor zenész, hangmérnök. A kis présházban laknak télen-nyáron. Már három album készült itt, és felvettek egy népzenei albumot is a természetben. „A zenészek imádják, hogy éjfélkor is lehet feljátszani, nem szól senki, hogy hallgassan el a dob” – itt végre nem az esztergomi lakóházak, hanem a dombok verik vissza a hangot, és a zenébe belevegyülnek a természet hangjai. Az augusztusi volt az első happening Zalaudvarnokon, ami bárki – egy dal letöltése fejében – előtt nyitott volt: voltak workshopok, gyógynövényes teaház, kovácsműhely, fényfestés és persze rengeteg koncert két színpadon. Évente egyet terveznek – a legutóbbin közel kétszázan voltak, „családias hangulatban" – mondja Babett.
Babett azt mondja, számukra teljesen természetes, hogy kiköltöztek. „Az nem volt természetes, amikor Pesten voltam.” Nem kivonult, szülei fiatal korukban, akárcsak ő, kiköltöztek a természetbe. Leszámítva a három egyetemen töltött évet mindig is az erdőben élt. Nagymarosra egy hirtelen döntés után kerültek. Egyik erdei barátjuktól hajnalban hazaérve, akihez gyakran jártak „szalonnát sütni és hallgatni a madarakat”, eldöntötték, hogy ők is kiköltöznek. Reggelre meglett az albérlet. Börzsönyligeten egy felújított nyaralóban éltek. Amikor beköltöztek, még őzek lakták.
Zsuzsi kutya és Boci, a barátnő
Most sem Babett és Gábor az egyetlen lakója a kertnek. Ott van Zsuzsi kutya, a puli, van két rackájuk, és a jámbor borjú, akit ajándékba kaptak. „Boci az én 200 kilós barinőm, mindent megbeszélünk” – mutatja be a 10 hónapos magyar tarka és limuzin keveréket, ami állítólag jó tejelő lesz. „Anyukája nem szoptatta. Szegénykét kitagadta, úgyhogy napi háromszor hat liter tejjel itattam borosüvegből. Két-három napig együtt aludtunk.”
Bőkezű velük a természet: a gyümölcsfák roskadoznak a sok gyümölcs alatt – mikor fagyott, a gyümölcsösben tüzeket raktak, így nem fagytak le a rügyek –, a kertben kukorica, napraforgó, paprika, paradicsom, cukkini nő, a környék pedig tele van gyógynövényekkel. Legutóbb negyvenen voltak azon a gyógynövénytúrán, amit szerveztek. Roskadásig szedték a kosarakat. Van hét sor szőlőjük, amit nem ártana egy kis rendbehozni, ezt Babett is elismeri: „a metszést megmutatták, de van még mit tanulni” – neveti el magát. Jól jön, hogy van internet, mert Babett onnan tanulja meg, hogyan kell építkezni, fát metszeni, állatot tartani, vagy melyik gyógynövény micsoda.
Nincs mikró, minden más igen
„Végletek vannak. Van, aki azt mondja, hogy én soha nem fogok sátorban lakni, nekem nem kell, hogy tehénszarba lépjek. Van, akinek pont ez kell” – osztja fel emberiséget viccesen Babett két félre. Nekik nincsenek nagy igényeik, teljesen jól megvannak a városi komfort nélkül: „kábé mikrónk nincs, minden más van”. Gyűjtik az esővizet, ciszternából hordják a locsolóvizet és az itatóba, maguknak egy kútból szivattyúzzák fel. Áramot napelemmel szereznek, ha betegek, vannak gyógynövényeik. „Mondjuk én azt vallom, hogy fokhagyma gyömbérrel keverve mindenre jó” – jegyzi meg Babett. Nincs rezsi, csak internetért kell fizetniük. Nehézséget legfeljebb a hó és jég okoz, de csak a közlekedés miatt, mert a kisház, amiben laknak, meleg fészek.
